Drága Kincseim!
Oly sokszor emlékeztettelek már benneteket apróságokra. Sokan még meg is jegyeztétek, hogy üzeneteim többsége olyan egyértelmű és egyszerű dolgokról szól, melyeket nem is értetek, hogy miért kell elmondani, miért kell emlékeztetni. De nézzetek egy kicsit önmagatokba. Sok esetben nem a tudásotokkal van gond, hisz annyi mindent magatokba szippantottatok már az elmúlt években. A cselekedetekkel akadnak nehézségek.
Tudjátok, mi a helyes, el is mondjátok, de cselekedeteitekben nagy-nagy hiányosság van sok esetben. Pedig ezekre a hiányosságokra a körülöttetek élők nagyon jól felhívják a figyelmeteket. Hisz tükröt tartanak nektek.
Sok ember fel van háborodva az önzőségen, de közben ő is ugyanolyan önző, csak pepitában. Fel vannak háborodva emberi viselkedésmintákon, de nem gondolkodnak el azon, hogy miért kell szembesülniük ilyen helyzetekkel, emberekkel, cselekedetekkel. Értetlenül állnak, háborognak… de elgondolkodni? Csak kevesen.
Sokszor annyira el vagytok foglalva saját magatok problémáival, fájdalmaival, hogy nem látjátok meg azt, hogy ti hogyan is viszonyultok dolgokhoz, milyen gondolattal, cselekedettel vagy éppen „nem cselekedettel” váltotok ki másokból hasonló érzéseket, mint azok, melyek bántanak titeket.
Gyakran van gondolatomban, hogy jól meg kellene rázni, fel kellene ébreszteni embereket, mert a lágy dallam, amit ébresztőnek használtok, csak a szundi üzemmódba juttat sokatokat. Nagyon hiányzik életetekből a tudatosság, annyira, hogy szinte meg sem fogalmazódik rá az igény nagyon sok emberben.
Próbáljatok meg csak egy napot leélni úgy, hogy leírjátok, a „mai napon” milyen érzéseket, gondolatokat váltottak ki belőletek a körülöttetek lévő emberek, események. Aztán jöhet a kihívás! Nézzetek szembe ezekkel a tapasztalatokkal! Tegyétek próbára magatokat, mérlegeljétek az életetek történéseit, hogy mikor viszonyultok úgy dolgokhoz, ahogy mások, amikor hozzáállásuk zavar benneteket. Mikor vagytok türelmetlenek, figyelmetlenek, önzők, rohanók, bántók, értetlenek, unalmasak, idegesítőek…
De ne feledkezzetek meg arról, hogy a tükörben nem csak negatív dolgok láthatóak. Látható minden, és észre is lehet venni. A tükörben azt is fel kellene ismernetek, hogy igen, kedvesek is vagytok, meg figyelmesek is, meg érdeklődőek meg kitartóak meg támogatók meg aranyosak meg szeretetre méltóak meg…
Sajnos az elmúlt sok-sok év alatt /és ezalatt előző életeiteket is értem/ szinte kiéleztétek látásmódotokat a rosszra, a negatívra. Mintha csak azt lennétek hajlandóak meglátni. A másikban biztos… Harmóniába kellene hoznotok ezt a területet is. Látni és értékelni önmagatokban és a másikban is a jót. Azt keresni! És higgyétek el, hogy meg is lelitek, még akkor is, ha azt a másik nagyon mélyen eldugta még önmaga elől is.
Kötelezzétek el magatokat ebbe az irányba, hisz annyian vannak már a Földön, akik a rosszat keresik és látják meg másban és önmagukban is, vagy csak önmagukban látják meg a jót… Merjétek elhinni, hogy ha hibáztok, azáltal nem lesztek rosszak, csak vegyétek észre, hogy gyakoroltok hibáitok kijavítása által, hogy egyre jobbá váljatok. Szerethetőek vagytok, csodálatosak és gyönyörűek! Ha hiszitek, ha nem… mindannyian csodálatos teremtményei vagytok Istennek. Sugárzóak, tele szeretettel, és mindannyian vágytok az önzetlen szeretet megélésére, megtapasztalására… Hát kezdjetek el szeretni azzal, hogy meglátjátok abban a tükörben azt a csodás kis lényt, aki magában hordozza Isten parányi szikráját. A tökéletesség lehetőségét, esélyét.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi, ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet. Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal, élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya”
/Üzenetet átvette: Kati mama/
