Drága Kincseim!
Köszöntelek benneteket ismételten. Ezen a héten a tudásról, a tudatosságról osztanék meg veletek pár gondolatot.
Tudjátok, a tudás olyan, mint bármi más a földi életetekben. Igazából akkor van értéke, ha használjátok. Persze, most mondhatjátok nekem, hogy ti nem ezt tanultátok, hanem azt, hogy „a tudás hatalom”. Ami persze szintén igaz, és az egyik állítás nem zárja ki a másik igazságát. De akkor érték, ha tudatosan használjátok, vagy éppen nem használjátok. A tudatosság, na az a ritka kincs a mai világban! Sok ember úgy éli le az életét, hogy információkat gyűjt, ráfogja, hogy fejleszti magát… Tudjátok, rengeteg felesleges tudást felhalmoztok, és higgyétek el nekem, ez csak az ego vágya! Azt hiszi, hogy ettől ő több lesz, egyre több és sokkal több lesz. Közben teljesen elterelődik a figyelmetek az igazán lényegesről. Nem azt mondom, hogy ne tájékozódjatok dolgokról, de azt mondom, hogy találjátok meg az egyensúlyt ebben is. Merjetek már egy kicsit tudatosabbak lenni! Nem kellene tőle /ettől sem/ félni! A fejetek tele van megannyi gondolattal, felesleges és érdektelen gondolattal, kavarog, ide-oda citál benneteket, és ebbe fáradtok bele. A folyamatos gondolkodásba, a túlgondolkodásba. Hol ezen, hol azon gondolkodtok, hol ezzel az érveléssel vitáztok, hol amazzal értetek egyet… És eltelik a napotok úgy, hogy nem tettetek semmit lelketekért. Azért a lélekért, aki áhítozik arra, hogy végre megkérdezzétek tőle, hogy mit is szeretne. Miért is vállalta fel a földi létet? Nem azért vállalta egyikőtök lelke sem a földi leszületést, hogy egy egót szolgáljon, hogy a földi vágyak beteljesedését szolgálja. Az ego egy eszköz, hogy elérjétek a célotokat, de sok ember már elfeledte, hogy mi is a célja, és már csak az eszközért él, az eszközt tartja szem előtt, mert nem tudatosan él. Az ego birtokolni akarja a tudást, nem megélni vagy megtapasztalni…
Lelketek nem tud semmit kezdeni azzal a fizikai tudással, melyet nem éltetek meg. Nem tudja magával vinni a tudást. Azt itt kell hagynia, mint mindent, ami ehhez az anyagi világhoz tartozik. A lelketek csak a tapasztalás által gazdagszik, gyarapszik, FEJLŐDIK. Az ego megjegyez egy jó dolgot, sokszor készteti is az embert, hogy lejegyezze, lerajzolja, majd jól elteszi, hogy meglegyen a fiók mélyén. Aztán megint hall egy jó dolgot, ami felkelti az érdeklődését, majd abba is beleássa magát, majd arról is gyűjt jegyzeteket /hogy meglegyen, ha kell/, aztán az is bekerül a fiók mélyére… és így tovább. Halmozzátok a tudást, és ha nem áramoltatjátok, akkor a vélt kincsetek igazi sárrá változik. Hogy is lehet a tudást áramoltatni? Megéléssel és átadással. Van olyan tudás, melyet rátok erőltetnek, van olyan tudás, ami felkelti egód érdeklődését, és van olyan tudás, amire a lelked késztet, hogy megszerezd. Ha tudatos vagy, akkor észre tudod venni a különbségeket! Ha így teszel, tudni fogod, hogy kell-e neked azzal a dologgal foglalkoznod, és milyen mélységig. Biztos ismeritek ezt a kis találós kérdést: Mi a különbség a bölcs és az okos ember között? Az okos nagyon sok mindent tud, a bölcs az keveset, de azt a keveset használja is! Legyen egy tudatos döntésed, hogy te okos vagy bölcs ember kívánsz-e lenni ebben az életedben, és ha meghoztad döntésedet, cselekedj ekképpen. Az biztos, hogy megélni a tudást, megcselekedni a tudást, az lemondásokkal, esetleges testi vagy lelki fájdalmakkal járhat, de ezáltal válik a sajátoddá. Csak egy példa: Mit ér az a tudás, mely elmagyarázza neked, hogy miért fontos, hogy te megbocsáss, ha megbántanak? Mit ér az a tudás, hogy betéve tudod a lépéseket, melyeket meg kell tenned a megbocsátás érdekében, ha úgy éled le az életedet, hogy a megbántódottság, sértettség fájdalmas érzésével megkeseredve éled mindennapjaidat? Mit ér a tudásod, ha nem cselekszed meg magát a megbocsátást? Ugye hogy az ego vélt kincse, a tudása sárrá változik? Kérlek benneteket! Ne azt tartsátok fontosnak, amit tudtok, hanem azt, amit megéltek, amit gyakoroltok. Akkor lesz igazán a sajátod egy „tudás”, azáltal gyarapszik, gazdagodik kis lelketek, ha tudatosan élitek a tudásotokat…
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
