Drága Kincseim!
Szeretném megkérdezni tőletek: Hogy érzitek magatokat? Hogy vagytok? Megköszönném, ha most mindannyian ki is mondanátok hangosan, hogy is érzitek magatokat. Köszönöm szépen!
Lehet, hogy furcsának tűnik sokatoknak az, hogy hangosan beszélgettek hozzám, de higgyétek el, hogy „nem vagytok elromolva”, ha ezt így teszitek. Sokszor tapasztalom azt, hogy saját magatokban /sok esetben önnön egótokkal/ beszélgettek, győzköditek egymást, én most egy másik lehetőséget is szeretnék megmutatni nektek. Így is lehet. Beszéljetek hozzánk, beszélgessetek velünk, szólítsatok meg! Hívjatok be, meg az életetekbe!
Sokan panaszkodnak erre, hogy nincs kivel beszélgetni, mert „nem lehet megbízni már szinte senkiben, meg teljesen felesleges, mert úgysem ért meg senki”. És ebben sokszor nagy igazság van, de úgy gondolom, hogy érdemes megpróbálni ezt a fajta kommunikációt is! A jelenlegi helyzetben testetek kényszerpihenőre van küldve, rá van kényszerítve arra, hogy lecsendesedjen, és így már könnyebb az elméteket is lecsendesíteni.
Kérlek benneteket, hogy szánjatok ránk egy kis időt a mindennapjaitokban. Most nem imára vagy meditációra gondolok. Csak egy kis beszélgetésre. Mondjátok el nyugodtan, amit éreztek, mi foglalkoztat benneteket. Tudom, most az mondjátok, hogy „de ti mindezt tudjátok”, és igazatok van, de sokszor tapasztaljuk azt, hogy ti nem tudjátok. Fontos, hogy tudatosodjon bennetek, hogy mi jár a fejetekben. Fontos, hogy hangosan kimondjátok, hogy halljátok, hogy mi is kavarog ott bent. Mert amíg nem tudatosodik bennetek, addig nem is tudtok vele mit kezdeni.
Minden egyes beszélgetés alkalmat teremt arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Ez a közelség pedig csak rajtatok múlik, hogy mennyire hagyjátok, hogy mennyire vágytok erre a közelségre.
Nyugodtan megszólíthatjátok őrangyalotokat, Szent Atyámat, Szent Fiamat is. Ha megszületett bennetek a vágy, hogy közelebb kerüljünk hozzátok, akkor tegyétek ezt meg, és hagyjátok, hogy kis lelketek vezessen benneteket arra, merre mindig is szeretett volna menni: a Fény és a Szeretet felé.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi, ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet. Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal, élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya”
/Üzenetet átvette: Kati mama/
