Ezen a héten a szerelemről, csalódásokról és a féltékenységről fogok írni. Picit más kategória, mint amit eddig feszegettem, de úgy éreztem, hogy épp itt az ideje kicsit más vizekre evezni.
A szerelem
A legtöbbünk átéli ezt a hihetetlen állapotot legalább egyszer az életében. Nagyon kellemes és szívmelengető érzés ez, különösen, ha viszonozzák. Úgy érezzük, hogy bármire képesek vagyunk. Teljesen felvillanyoz az az érzés, hogy megtaláltuk a másik felünket. Körül leng minket a szerelem rózsaszín szeretet felhője, ami bár eltelít minket olyan érzésekkel, amikről azt se tudtuk, hogy létezik, egyúttal el is vakít minket. Csak azt látjuk a másikban, amit látni szeretnénk, a jót, a kellemeset, a szerethetőt. És belünk is kihozza a legjobbat. Szeretnénk megfelelni a másiknak. Ez különösen egy kapcsolat elején igaz. Az érzés úgy viselkedik, mint az erdőtűz. Éget minket, kívül és belül. Fűt minket és önmagát. Csakhogy….
Ez az érzés nem örök. Eljön az idő, amikor a szerelem feléli önmagát. A rózsaszín köd szétoszlik és elkezdünk jobban látni. Azok a hihetetlen érzések és érzelmek, amik elborítanak bennünket, már kevésbé hatnak ránk. Elkezdjük jobban látni magunkat és a másikat. Elkezdünk leülni, hiszen elfogyott a fűtőanyag. Hogy hogyan alakul ez a szerelem a jövőben, csak kettőnkön múlik. Felszítjuk a parazsat, vagy hagyjuk kialudni? Teszünk még valamit a parázsra, vagy sem? Ha nem, akkor a kapcsolat előbb utóbb egy szerelmi csalódássá alakul és szétválnak útjaink. Ha igen, akkor egy életre szóló kapcsolat szövődhet, amit már nem csak a szerelem alakít, hanem valami sokkal mélyebb. Remélhetőleg, a feltétel nélküli szeretet. Sajnos sokan nem jutnak el idáig, de a kapcsolat mégis életben marad. Akár az idő közben megszületett gyerekek miatt, anyagiak miatt, vagy valamilyen más kényszerhelyzet miatt, ami már egy sokkal kevésbé szép kapcsolatra utal.
Spirituális szemszögből
Szerintetek mi a szerelem és hogyan alakul ki? Elgondolkodtatok már, hogy mi az, ami miatt szerelembe esünk? Ha spirituális szempontból akarjuk megnézni, akkor mint mindig, most is az érzések és gondolatok szintjéig kell lemerülnünk.
A nők és férfiak között egyértelmű különbségek vannak, amikre most nem térnék ki, de szerintem ti is tudjátok mire gondolok. A gondolatok, amik a másik vált ki belőlünk azok általában a „vonzó mert…”, „tetszik mert…”, „szeretném mert…”, az „akarom, mert…” és az „enyém kell legyen, mert…”! Talán felismeritek ti is az összefüggéseket a leírt dolgok között. Birtoklási vágy, skatulyázás és feltételekhez között érzelmek. Ezek egyértelműen az ego dolgai, érzései, így talán elmondhatjuk, hogy az ego szerelmes.
A féltékenység
A féltékenység azokból az érzésekből táplálkozik, amelyeket az előbb említettem, de legerősebb a birtoklási vágy. Ugyan társul hozzá még pár más, már jól ismert érzelem is, de ez az alapja. Amikor párkapcsolatba kezdünk, akkor úgy érezzük, hogy a másik csak a miénk. Ezért ragaszkodunk hozzá. Ha mégis feltűnik valaki, aki legyeskedni próbál szerelmünk körül, akkor jelentkezhet ez az érzelem bennünk. Csupán attól függ, hogy bízunk-e párunkban annyira, hogy tudjuk, nem hagy el minket valaki másért. Hogy kellő önbizalommal rendelkezünk, és értékrendünk önmagunkról egészséges. Ha itt gondok vannak, akkor felüti magát a félelem. Félni kezdünk attól, hogy elhagy a párunk valakiért, aki „jobb” tőlünk. Ekkor bekattan a féltékenység, és akár erőszakosan is viselkedhetünk mind a párunk, mind afelé, aki megpróbálta elvenni tőlünk azt, ami a „miénk”.
Szerelmi csalódások
A szerelmi csalódás az, amikor rájövünk, hogy ez a szerelem már nem az, ami volt, vagy nem olyan, mint képzeltük volna az elején. Még lehet, hogy lenne elég fűtőanyag, mégis a tűz egyszerűen csak kialszik.
Két dolog vezethet a csalódáshoz. Az egyik, amikor nem viszonozzák a szerelmet és olyan eseményeknek leszünk a tanúi, ami egy csapásra kioltja a tüzet. Talán ez a szerencsésebb eset, különben a nem viszonzott szerelemben csak szenvedni fogunk, hiszen birtoklási vágyunk miatt csak azt látjuk, hogy szerelmünk tárgya nem lehet a miénk. A másik, amiről már beszéltem is, egy meglévő kapcsolatban a szerelem alább hagy. Csökken a rózsaszín felhő. Felismerjük a másik hibáit és rájövünk, hogy nem tökéletes életünk párja. Nem engedjük el és nem dolgozzuk fel a másiktól kapott sértéseket és más, negatív cselekedeteit. Tipikusan elhidegülnek az érzések, nem fektetünk energiát már a kapcsolatba, hiszen a másik sem teszi. Vagy mi még próbáljuk életben tartani a kapcsolatot, de a másik már nem látja benne a jövőt.
Egy párkapcsolat csak akkor tud működni megfelelően, ha a felek egyaránt és egyenlő mértékben építik azt. Amikor a szerelmi csalódás felé haladunk, akkor ez az egyensúly felborul.
Egy kapcsolat végén, el kell gondolkoznunk rajta, hogy vajon mi okozta a szerelmi csalódást? A másik a hibás? Lehet, de akkor csak felelősséget hárítunk. Ahogy az előbb mondtam, egy kapcsolathoz két fél kell. A kapcsolat megromlásához, a tűz csitulásához általában mindkét fél cselekedetei vezetnek.
A csalódás kezelése
Ami azt illeti, ez nem annyira egyszerű téma. Ritka az olyan, hogy ne éreznénk rosszul magunkat egy szerelem végével. Talán csak akkor szabadulunk meg ettől gyorsan, ha nem volt sosem viszonozva. Legalábbis, velem ez történt. Ezt már átéltem, és mit mondjak, egyszerre volt fájdalmas és felszabadító az a tudat, hogy nem is érdemes azzal a lánnyal foglalkoznom.
A sebek gyógyulását csak az idő hozza el, de mi magunk is dolgozhatunk magunkon. Elgondolkodni, mi is történt a színfalak mögött. Akár történt ez bennünk, akár a másikban, akár a körülöttünk lévő térben. Túl magasra tettük az elvárásokat a másikkal szemben? Esetleg önmagunkban? Önbizalmunk megfelelő volt? Bizalom vagy annak hiánya? Nem a hibákat kell keresni vagy hibáztatni a másikat, esetleg önmagad. Sokkal inkább átnézni és tanulni a történtekből.
Most, hogy egyedül találod magad, újra meg kell tanulnod az életedet kezelni és élni azt. Lehet, hogy sokkal több időd van, mint eddig, hát találj olyan elfoglaltságokat, amik építenek rajtad. Járj társaságba, mert akkor az időtöltés és a társaság eltereli a gondolataidat a történtekről. Újra lehet szervezni az életedet, új tapasztalatokat gyűjteni, amiket eddig nem tehettél meg, mert volt egy másik feled, aki miatt nem lehetett. Az időt fordítsd arra, hogy újra építed magadat és az életedet ahelyett, hogy siránkozol vagy valakit hibáztatnál. Mindez már elmúlt, engedd el! Mi van akkor, ha gyerekek születtek ebben a kapcsolatban? Bár bonyolítja a helyzetet, semmi sem lehetetlen. Úgy is újra bele lehet kezdeni egy kapcsolatba, hogy gyermeket nevelsz közben. A szerelem ismét rád találhat.
A szerelem ma
Elgondolkoztál már azon, hogy a mai világban miért olyan sok a válás? Fiatalon a tinédzserek miért váltanak olyan sokszor szerelmet és párt maguknak? A válasz erre nagyon egyszerű. Az idő felgyorsult és a lelkek több mindent szeretnének bepótolni, megtanulni és megtapasztalni. Viszont mindent nem lehet egyetlen személy társaságában. Pont ezért, leszületés előtt megírjuk azokat a személyeket, akikkel párkapcsolatot alakítunk ki, de legalábbis annak esélyét. Akár azt is mondhatnám, hogy kibe leszünk szerelmesek. Talán maga a szerelem, egy eszköz arra, hogy biztosan és elkerülhetetlenül az életembe kerüljön az a valaki. Mintha egy jel lenne, hogy karmikus feladatunk van és nem ússzuk meg azt addig míg meg nem tanultuk.
Persze nem törvényszerű az, hogy nagyon sok párkapcsolat kell valaki életében, hogy mindent megtanuljon. Viszont ehhez kell a másik fél is. Az ő energiái. Mindkettőtöknek folyamatosan fejlődnie és tanulnia kell a kapcsolatban, különben jöhet a szerelmi csalódás. Bár, alighanem itt az fog szenvedni, aki nem tanulta meg azt, amit meg lehetett.
A halál nem a vég
Talán már hallottad azt, hogy a halál nem valami vége, hanem valami másnak a kezdete? Ugyanez igaz a párkapcsolatokra és a szerelemre is. Ha úgy döntenek a felek, hogy külön folytatják ezután, fennáll a lehetőség, hogy jön valami új. De ez csak akkor történhet meg, ha hátra hagytuk a régit, ha sikerült elengedni és feldolgozni. Sikerült megbocsájtani önmagunknak, a másiknak és a helyzetnek is. Kezd ezzel az új úton.
Szeretettel, Gergő
Szia Gergő! Megint nagyot alkottál! Ezek a gondolatok nekem is nagyon ismerősek, szinte mindent átéltem, megtapasztaltam már én is, amiket itt leírtál. Azért csak szinte mindent, mert egyvalamit nem sikerült: a kölcsönös, igazi, beteljesült szerelem engem elkerült. Úgy látszik, engem csak a plátói formája talál meg. Ebből meg már elegem van. De talán ez nem is ide tartozik.
A lényeg, hogy ezen írásod is nagyon tetszik, csak így tovább! ?