Drága Kincseim!
Köszöntelek ismételten benneteket. Először is szeretném megköszönni nektek azt, hogy kérdéseket is tesztek fel az említett témákkal kapcsolatban. Ezt szeretem, ez már majdnem olyan, mintha tényleg beszélgetnénk! A következő kérdést tettétek fel az előző gondolatommal kapcsolatban: „Szeretném hinni, hogy mindenkinek van bőséggel, de nem ezt tapasztalom… Miért?” A válaszom a következő: több oka van /csak párat említenék/:
Nem éltek a jelenben. Ha a jelen pillanatát élnétek, azt tapasztalnátok, hogy az adott pillanatban mindenből van elég. De sajnos az ego és az általa generált gondolat rögtön elvisz a jövőbe, ahová már azt vetíti ki, hogy ez is kell – de nincs, erre is szükségem lenne, ez is hiányzik… Vagy éppen a múltba visz vissza, és olyan gondolatokat ültet el, melyben a nélkülözés, a nincstelenség, a hiány állapotába tudsz belemerülni. Ha meg tudjátok tanulni, hogy mindig a jelen pillanatra figyeljetek, és azt éljétek át, azt fogjátok tapasztalni, hogy a jelen pillanatban mindig mindenetek megvan /legalábbis annyi, amennyire szükségetek van, pontosabban annyi, amennyit a gondolataitok által tegnap, az előző napon vagy héten, megteremtettetek magatoknak/. Sajnos a ma emberére nagyon jellemző az elégedetlenség állapota. Csak arra figyelnek az emberek, ami nincs, ami hiányzik, és ezért a „nincset”, a „hiányt” teremtik meg önmaguknak, hisz gondolataikkal ezért imádkoznak. Tekintetüket régóta elfordították már arról, hogy értékeljék, ami van, hogy hálát adjanak annak, ami van, hogy örüljenek annak, ami van. Mindenki saját életének kovácsa, mindenki saját életét formálja…
Tudjátok, sokszor fordultok az Égiekhez. Sokszor nem is hiszitek, hogy sóhajtozásotok meghallgatásra talál, vagy nem is gondoljátok komolyan, amit kértek… Pedig higgyétek el! Minden egyes gondolatotok IMA, mely MEGHALLGATÁSRA TALÁL. És teljesítésre is. Sok esetben elhangzik egy segítségkérés felénk, és az Égi Atya küld egy lehetőséget, egy alkalmat arra, hogy változzon az illető élete, de ezt nem tekinti az illető segítségnek /mert nem olyan segítségforma, amit ő elképzel magának/, nem él vele. Pedig az alkalmak nem véletlenül kerülnek az útjába. Ezt az okot én a tudatosság hiányának nevezném. Sokkal jobban oda kellene figyelnetek arra, hogy milyen alkalmak, lehetőségek tárulnak fel előttetek, mit gondoltok, hogyan gondolkodtok. Áramoltok, áramoltattok, vagy megrekedtek egy állapotban /sok esetben a múltban/.
Szóval a lehetőség arra, hogy mindenkinek van/lehet bőséggel, az mindenkinek adott, mindenki élhet vele, de ti szabad akaratból döntötök az adott pillanatban arról, hogy éltek-e, és melyik lehetőséggel éltek, de a következményeket mindenképpen nektek kell vállalni és megtapasztalni.
Említettem már nektek, hogy milyen fontos hagyni, hogy keresztüláramoljon rajtunk az energia, hogy ne rekesszük meg, bármilyen energia is. /Hisz a betegségeket sem a fáradt, negatív energiák okozzák, hanem a megrekesztett, fáradt, negatív energiák./ Legalább ilyen fontos az is, hogy a benned lévő Fényt és Szeretetet is áramoltasd kifelé, áraszd szét. Ehhez kell egy bizonyos fokú tudatosság, de hidd el, hogy képes vagy rá, csak fel kell fedezned önmagadban a szépet, azt az isteni szikrát, melyet Mennyei Atyánk ajándékozott részedre. Mindannyiótokban benne lakozik! Lelketek egyik leggyönyörűbb felvállalása, hogy sugározzátok magatokból ezt a gyönyörűséges adományt. A Szeretetet és a Fényt. Tudom, most megfordul a fejetekben, hogy „Jó, de hogyan tegyem mindezt?!” Először keresd meg magadban. Figyelj az értékeidre, erősségeidre, jó tulajdonságaidra… Majd tudatosan erősítsd azokat, azután áraszd. A SZERETET gyermekei vagytok, telis-tele szeretettel… Nyisd meg a szíved kapuját, és áramoltasd kis szíved szeretetét minden élő és létező felé… Először még lehet, hogy csak a szeretteid felé tudod ezt áramoltatni, majd később ismerőseid felé, majd ismeretlenek felé, majd azok felé is, akik valamilyen fájdalmat okoztak kis szívednek. Csak kezdd el végre! Áramoltasd a benned lévő Fényt, kérjél áldást mindazokra, akikkel találkozol… Annyi helyen tudsz jót tenni… Ha veszekednek körülötted, kérj rájuk szeretetfelhőt; ha szomorú emberrel találkozol, csalj mosolyt az arcára, vigasztald; ha fájdalmat látsz, kérd az Atya áldását a helyzetre. Tegyél jót ott, ahol tudsz, áramoltasd a jót, a kedveset, a szépet. Mennyei Atyánk rajtad keresztül és általad szeretné eljuttatni lélektestvéreidhez az áldásokat. Merj keze lenni az Atyának, mely ajándékot ad, merj karja lenni, mely átölel, hangja lenni, mely erősít, ösztönöz, felemel és vigasztal, lépése, mely közelebb visz a megoldáshoz. Fénye, mely melegséggel árasztja el a szíveket, mosolya, mely meglágyítja a fásult elméket!
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama
