Drága Kincseim!
Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik bármilyen módon emlékeztek rám. Köszönöm szeretetteljes gondolataitokat, érzéseiteket, tetteiteket. A mai napon egy érdekes témát szeretnék feszegetni. Szeretném, ha sikerülne olyan gondolatokat elültetnem fejetekbe, melyeket érdemesnek tartotok majd a továbbgondolásra.
Egyre gyakrabban látom és érzem, hogy felém fordultok, segítséget kértek tőlem, jó Atyámtól, Szent Fiamtól… Tisztelettel és alázattal teszitek mindezeket. Az is érzékelhető, hogy nemcsak kéréssel fordultok felénk, hanem őszinte hála érzéssel is. Van viszont egy egyre jobban elterjedő hozzáállás az emberek részéről, ha felénk fordulnak. Szeretnének velünk kapcsolatba lépni, de ezt a kapcsolatot teljesen úgy kezelik, mintha „Mi” örök szolgálói lennénk az emberiségnek. Úgy néznek emberek erre a kapcsolatra, hogy „Mi” csak azért létezünk, hogy szolgáljuk őket. De azt hiszem, hogy tudatosítani kell ezekben az emberekben, hogy ez a fajta kapcsolati szemléletmód nem az önzetlenségen és a kölcsönösségen alapul.
Hála Mennyei Atyánknak, az ő segítő energiáinak, kegyelmének és áldásainak, egyre többen tudatára ébrednek mindezekre. Egyre gyakrabban fordultok felénk olyan jellegű kérdésekkel, hogy „És én mit tehetek érted, Istenem?”, vagy „Hogy segíthetnék neked, Drága jó Atyám?”
Tudjátok, ha már ez a gondolat megfogalmazódott bennetek, akkor már meg tudtatok tenni egy lépést előre, a tudatosság irányába. Ekkor már érzitek, hogy együtt, egységben sokkal hatékonyabbak és eredményesebbek vagyunk…
…Sok ember még arra a szintre sem tudta felemelni tudatosságát, hogy földi embertől kérjen segítséget. A büszkeség, a gőg, az arrogancia, a butaság gyakorlása nagyban erősíti ezen emberek egóját. Vannak egyre többen, akik már ráébredtek arra, hogy földi vagy égi segítséget kérjenek, meg is hallják a segítséget, el is gondolkodnak azokon, és az ego lecsendesítését követően használni is tudják ezeket a segítségformákat. És vannak, akiknek életébe már nemcsak saját egójuk fér bele, hanem Istenre társként tekintenek.
Mindannyiótoknak válhat igazi társává Isten, de ez csak akkor érhető el, ha ti is úgy kezelitek ezt a kapcsolatot. Nektek is társsá kell válni ahhoz, hogy Ő a társatokként viszonyuljon hozzátok. Nagyon fontos lenne önmagatokban letisztázni, hogy milyen viszonyban is álltok Istennel. Tudatosítani lenne szükséges, hogy akartok-e ezen a viszonyon változtatni, ha szükséges.
Fontosnak tartom azt is, hogy letisztázzátok magatokban, hogy hányadán is álltok a bennetek lévő hittel. Érzem, hogy vágytok arra a csodára, melyet a mély hit ajándékaként élhettek meg, de az a fránya bizonyosság utáni vágy! Pedig tudjátok már azt is, hogy ha már van bizonyosság, akkor az már nem hit, az már tudás! Nem így van? De magáról a hitről majd egy későbbi alkalommal szeretnék beszélni.
Köszönöm szépen figyelmeteket és az időtöket, melyet arra szántatok, hogy elolvassátok ezen írásokat.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
