Drága Kincseim!
Köszöntelek benneteket. Ma a párkapcsolat szentségéről, a párválasztásról szeretnék beszélni nektek. Először is arról, hogy mitől válhat bármi (akár egy tárgy, egy élethelyzet stb.) szenté.
Bármi attól válik szenté, ha Mennyei Atyánk áldása megtisztítja azt és megszenteli. Ez általában Atyánk akaratából történik, az ő döntése által. De megszentelődhet egy hely vagy szituáció, akkor is, ha ti úgy kezelitek, mint egy szent dolgot, mint egy tiszta dolgot. Vigyáztok tisztaságára, értékeire, és nem akarjátok birtokolni…
Egyre több olyan helyzettel találkozhattok, ahol a párkapcsolatok terheltek az önzőség, az önös érdekek harcával, az „én” igazságok vitáival. Még, ha jelen van a szeretet bármilyen formában is, a kapcsolatok többsége arról szól, hogy a hogyan is tudná az egyik rávezetni arra a másikat, hogy a legjobban szolgálja az ő (sajnos) egoját. Sok párkapcsolatban nem úgy tekintetek egymásra, hogy „Én azért vagyok melletted, hogy mellettem és az én segítségemmel válhassál azzá, akivé szeretnél”, hanem olyan gondolatok (mégha tudatalattiak is) vannak jelen, hogy „Mit tehetnél értem, hogy nekem jobb legyen?!” És, amikor az ego nem kapja meg azt, amit szeretne a másiktól, akkor elkezdi gyártani a konfliktudsokat, a problémákat. Bár elég gyakran előfordul az, hogy az ego elvárja a másiktól, hogy ő adja meg neki azt, amit önmagának kellene megteremtenie. Mástól vágytok a biztonságra, a gyengédségre, a szeretetteljes cselekedetekre, a figyelemre, a gondoskodásra, de sok esetben ti önmagatok sem adjátok meg saját magatoknak, amire vágytok. És valljuk be őszintén, sokszor ti sem tudjátok megfogalmazni, hogy mire vágytok, csak elvárjátok, hogy megkapjátok valakitől, aztán meg csak jön a csalódás, fájdalom, meg a hiányérzet tele ürességgel… és ilyenkor kit okoltok? Hát általában nem saját magatokat.
A párkapcsolat szentsége számomra azt jelenti, hogy megőrzitek az egymás iránt érzett szeretet tisztaságát. Az önzetlen és tiszta szeretetet gyakoroljátok önmagatok és társatok iránt.
Amikor társakként élitek az életeteteket. Nincs kapcsolatotokban alá és fölérendeltségi viszony, csak szeretetteljes egyenrangúság. Amikor tisztában vagytok saját gyengeségeitekkel és tudjátok, hogy társatok pont ott egészít ki benneteket, ahol ti hiányt szenvedtek. Tanulni tudtok egymástól és tanítani tudjátok egymást.
De egy ilyen kapcsolat működtetéséhez meg kell érnetek. Fel kell nőnötök (mondhatni) a feladathoz. Sokan várjátok a társat a kapcsolatotokban, de elgondolkodtatok e azon, hogy ti mennyire tudtok már egy kapcsolatban társként jelen lenni? Támaszai tudtok e lenni a másiknak? Osztozni tudtok e a másik életében (mondhatni, hogy „Jóban, rosszban”)? El kellene azért néha gondolkodni azon, hogy akire vágytok, az is megérdemli ám azt, hogy neki is legyen egy társa.
Ha valaki azért teremt egy kapcsolatot, hogy uralkodjon valaki felett, az maximum játszótársat keres az ő játszmájához, de nem társat az életéhez. Az igazi társkapcsolatban mindkét fél tudatosan dolgozik önmagán, és nem elvárja, hogy a másik alkalmazkodjon hozzá, hanem a szeretet ereje által tudatosan formálja jellemét, a saját jellemét. Persze, azt tudom, hogy nem könnyű kihívás. Sokan úgy gondolják, hogy életük legnagyobb kihívása az, hogy megváltoztassák társukban mindazt, ami nem tetszik bennük. (Mondjuk ez tényleg nehéz feladatm, mert szinte lehetetlen a megvalósítása.) Pedig már tanultuk! Amire igazán hatással tudsz lenni, az önmagad megváltoztatása, tudatos formálása. Igazán csak úgy leszel pozitív hatással másra, ha saját magadon kezdesz el dolgozni annak érdekében, hogy a lehető legjobb társává váljál annak a személynek, akit választottál. És ez a lehető legjobb társ, nem azt jelenti, hogy egy alárendelt rabszolgává válsz, hanem azt, hogy egy boldog, felszabadult, kiteljesedett, önmagát megvalósítani képes csodálatos lénnyé.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi, ami
foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet. Kérlek,
kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal, élethelyzeteiddel, vagy
változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya”
/Üzenetet átvette: Kati mama/
