Drága Kincseim!
Ismét itt vagyok!
A jelenlegi történések a világotokban nagyon jó alkalmat adnak arra, hogy gyakoroljátok megőrizni a higgadtságotokat, hogy gyakoroljátok megélni a tudásotokat, hogy gyakoroljátok élni a jóba vetett hiteteket. Vagy éppen a félelembe vetett hiteteket… ez tényleg csak rajtatok múlik. A ti életetek… És ha azt mondjátok most, hogy „de nem megy”, „nehéz” a változás, a változtatás, én azt mondom, hogy minden lélek azért születik le a Földre, hogy ezt megtanulja, majd megtanulja cselekedni. A földi élet egyik legnagyobb feladata a tapasztalatok általi tanulás. Az, hogy megtanuljátok, majd megerősítsétek, tudatosítsátok a teremtést. A gondolat teremtését. Hogy megtanuljatok urai lenni önmagatoknak. Nem mások felett kellene gyakorolni a hatalmatokat, hanem elsősorban önmagatok felett kellene gyakorolni azt.
Sokszor, sokféleképpen elmondtuk már nektek az elmúlt években, hogy azért születik le kis lelketek a Földre, hogy a lélek szabad akaratának megfelelően végigélhesse életét. Legyen az jóvátétel, vezeklés, segítés, kinek, milyen felvállalásai vannak. Sok-sok életen keresztül hagytátok, hogy az ego elnyomja a lelketek hangját, a lélek szabad akarati vágyát. Most változnak az energiák, és mindannyian szembe kell, hogy nézzetek azzal, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az egótok akarja. És ez nagyon sok embernél mély dühöt, elkeseredést, csalódottságot, félelmet generál. Pedig sok esetben csak el kellene fogadni, meg kellene hallgatni, hogy mit is szeretne megvalósítani az a kis isteni szikra ott legbelül ebben a földi létben.
Egyre több olyan energia vesz benneteket körbe, ami a léleknek segít. Ezt el lehet fogadni, meg lehet tanulni vele együtt élni, de lehet lázadni is ellene. Ez akkor is meg fog történni.
Az ember maga nagyon elfelejtette már Istent, sőt sok esetben azt hiszi, hogy ő maga Isten. Leigázza a teremtett természetet, és megpróbál létrehozni egy általa megálmodottat, ami közelében sem áll a tökéletesnek. Azt hiszi, hogy ő a világ ura, hogy ő a leghatalmasabb, aztán jön egy kis mikroszkopikus teremtmény, és jön a pánik! Ahelyett, hogy az alázat jönne…
Minden segítő információt átadtunk már nektek ezzel a helyezettel kapcsolatosan is, már hónapokkal ezelőtt. Csak emlékeznetek kellene rá!
Egyre inkább eltűnik életetekből az ima. Önmagatokért sem imádkoztok, nemhogy segítségre szoruló embertársaitok élethelyzetéért. Elfelejtetek kérni, mert ti mint emberek szeretnétek megoldani ezt a helyzetet, hogy az emberé legyen a dicsőség!
Elfeledkeztek lecsendesedni, lecsendesíteni a dühöngő, sokszor őrületbe kergető egót, és hagyjátok, hogy a mélybe lökjön benneteket.
Összeveszik az ember 10 darab WC-papíron, csak azért, hogy neki legyen 10, a másiknak pedig egy se jusson. Ez fontosabb, mint az, hogy elővigyázatosan, tudatosan megtegye azt, amit megtehet, és a többit rábízza az Úrra? Látjátok, hogy mennyire mondvacsinált az a kereszténység, amiben éltek? Hol van a segítség, a megértés, a megosztás, az egység? Hol van a HIT, a REMÉNY és a SZERETET?
Azt tudom mondani, hogy ha ilyen lesz a folytatás, a reakciótok, akkor nem lesz könnyű az előttetek álló út! De „akinek van füle a hallásra, az hallja, akinek van szeme a látásra, az látja e jeleket”… és a segítő kezeket is látja, és a segítő információkat is meghallja, és akinek van egy kis hite, az meg is cselekszi azokat. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi, ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet. Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal, élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya”
/Üzenetet átvette: Kati mama/
