Drága Kincseim!
Egy újabb témát hoztam nektek. Ma az önzetlenségről szeretnék beszélgetni veletek. Tudom, hogy mindannyiótokban megfordult már az a gondolat, hogy ez egy csodálatos érzés lehet, és sokszor úgy hiszitek, hogy a cselekedeteitek mögött az önzetlenség áll. Van, amikor így is van, de szeretnék néhány dologra rávilágítani, amire talán nem is gondoltok. Vegyük a szülő-gyermek kapcsolatot alappéldának. Minden szülő azt gondolja, hogy ő önzetlen szeretettel szereti gyermekét, úgy hiszi, hogy nincs semmi önzés a cselekedetei, a szeretet érzése mögött, hogy nincs benne számítás vagy elvárás. Szereti gyermekét egyszerűen azért, mert van benne szeretet, és azért, mert van kit szeretni… Aztán telnek és múlnak az évek, és megfertőzi ezt a tiszta érzést sok-sok kijelentés és tett. A szülő képes elhitetni a gyermekével, hogy ha a gyermek jobban teljesít, akkor őt jobban fogják szeretni. Ha ezt meg ezt megteszi, és így meg így teszi, akkor jobban fogják szeretni. Lehet, hogy nem gondolja a szülő ezt tudatosan komolyan, de mégis hagyja a gyermekét abban a tudatban felnőni, hogy őt nem azért szeretik már, mert ő LÉTEZIK, és nem is azért, mert SZERETHETŐ, meg nem is azért, mert KÉPESSÉG VAN A SZÜLŐBEN A SZERETETRE… Elhiszi, hogy csak akkor szeretik, ha megfelel bizonyos elvárásoknak, ha valamit teljesít… Elveszik a varázs, mert nem figyeltek rá, hogy megőrizzétek. Eltűnik a csoda… Aztán megint telik az idő, és a szülő vagy halkan, vagy hangosan elkezdi mondani a gyermekének: ”Nem ezért neveltelek, nem ezért szerettelek”… Sok szülő úgy gondolja, hogy azért gondoskodik és szereti gyermekét, mert ezért a szeretetért viszontszeretetet vár, mert ez neki jár… De ha már viszonzást várunk, akkor szerintetek beszélhetünk az önzetlenségről? Ugye, hogy nem! Vagy egy párkapcsolatban, amikor még minden csodás és rózsaszín, és eltelnek az évek, megpakolva elvárással. Az elvárások miatti csalódásokkal, a kommunikáció hiánya miatti sérelmekkel… Mindannyiótok megkapta azt az ajándékot, hogy képes önzetlen tiszta szeretettel szeretni. Alkalmas rá. Az alkalmak is adottak. Kérlek benneteket, cselekedjetek! Tegyétek szebbé önmagatok és mások életét azáltal is, hogy önmagatok felé is önzetlen szeretettel fordultok. Milyen az önzetlen szeretet?
4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, 5 nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, 6 nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. 7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. 8 A szeretet nem szűnik meg soha. 1 Kor (4-8)
Legutóbb az önzetlen szeretetről beszéltem, de az önzetlenség életetek más területein is meg kellene, hogy jelenjen…
Az önzetlenség, mint említettem, elvárások nélküliség, viszonzások várása nélküli cselekedet, motiváció. Ha önzetlenül adsz, az azt jelenti, hogy nem vársz viszonzást. Nem várod, hogy a másik személy visszaadja, megköszönje, meghálálja… Az önzetlen adás arról szól, hogy adsz, mert van, és adsz, mert van kinek. ÁRAMOLTATSZ.
Ha önzetlenül adsz, akkor azt sem várod el a sorstól, hogy majd mástól visszakapod, és az önzetlenség azt is jelenti, hogy nem várod el Istentől sem, hogy jó legyen veled, mert te is jó voltál mással. Ehhez nem kell elvárás. Aki ismeri a karma törvényét, jól tudja, hogy csak az tud visszaáramolni hozzá, ami tőle elmegy. Ha ő segítőkész, akkor segítőkész emberek veszik őt is körbe…
Ha önzetlenül segítesz vagy adsz, akkor nem határozod meg, hogy amit adtál, azt hogyan és mire használja fel a személy, akinek adtad. Megint csak egy hétköznapi példát mondanék. Van egy szeretted, akinek nem tudod, hogy milyen ajándékot vegyél, hogy igazán örüljön neki. Ezért úgy gondolod, hogy pénzt adsz neki, hogy majd ő vesz belőle olyan dolgot, amitől ő úgy gondolja, hogy boldog lesz. És amikor szembesülsz azzal, hogy az általad átadott pénzt az illető olyan dolgokra költötte /szerinted elherdálta/, melyre te pénzt se adnál, fel vagy háborodva. Pedig azért adtad neki, hogy örüljön… Nem? Vagy mondjuk egy hajléktalannak való adomány során miből gondolod, hogy annak a személynek csak ételre van szüksége, és csak arra költhet? Gyógyszerre nem költhet? Mi alapján ítéled el, hogy a pénzedből ne költsön alkoholra? Ez legyen az ő döntése már, hogy mit kezd azzal a lehetőséggel, ami teremtődött körülötte. A te dolgod az, hogy adj, ha van miből, az ő dolga, hogy eldöntse, hogy mire költi, a Jóisten dolga pedig az, hogy megítélje az adott helyzetet.
Ha önzetlen vagy, akkor nem te vagy az első, nem az önös érdeked az első, és nem is azt tartod szem előtt. Van egy szép versrészletetek, melyben Szabó Lőrinc a következőket írta:
„Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az.” - Semmiért egészen -
És itt nem a hétköznapi öngyilkosságra buzdító szavak vannak leírva. Hanem az önös érdek feladása egy jobbért, egy nemesebbért… az igaz SZERETETÉRT.
Az önzetlen szeretet egy kiapadhatatlan téma. Sokan és sokat tanítottak már nektek a szeretetről. Mint ember, nagyon sokféle szeretettel találkoztatok már életetek során. Ezt a sokféle szeretetet ti alkottátok meg magatoknak. Igazából csak egyféle szeretet létezik, és csak egyféle szeretetet lenne érdemes megtanulnotok, megtapasztalnotok, élnetek. Mint ember ismeritek azt a szeretetet, melyet éreztek a szülők, a testvérek, a rokonok, a jó barátok, a társak stb. iránt, de ez a szeretetérzés sok esetben csak felületes és egyáltalán nem önzetlen szeretet. Ha igazán mély és önzetlen lenne ez az érzés, akkor nem tudnátok egymást zsarolni a szeretettel, nem lenne sértődés, nem lenne harag, nem lenne féltékenység… Sajnos az a szeretetérzés, melyet megéltek és gyakoroltok, mélyen terhelve van az ego és a birtoklás súlya alatt. Az igazi önzetlen szeretet nem akar birtokolni. Sem az érzést, sem a szeretett személyt. Az önzetlen szeretet áramoltatja az érzést, az önzetlen szeretet nem múlik el, mert az örök. Nem söpri el egy sértődés, egy csalódás, mert meg sem fogan ilyen érzés ebben a minőségű szeretetben. Az önzetlen szeretetben nem kell magadhoz láncolni a szeretett személyt, tárgyat vagy élethelyzetet… Szabad mindenki az ilyen jellegű szeretet megélésében. Az önzetlen szeretet az elfogadásról, a megértésről szól, és nem arról, hogy magad elképzelésére formálod a másikat, hanem arról, hogy olyannak szereted, amilyen, és ha szeretne változni, akkor segítségére vagy a változásban. Segítkezel neki, ha a bimbóból rózsává akar formálódni, meg tudja tenni azt melletted és veled…
Sokan úgy hiszik, hogy a szerelem az ikertestvére az önzetlen szeretetnek, pedig nem az. A szerelem birtokolni és kisajátítani akar, de nagyon sok olyan érzést rejt magában, amit meg kellene őriznetek, tovább kellene vinnetek emberi kapcsolataitokban. A szerelem éget, az önzetlen, tiszta szeretet pedig melegít és hűsít, ha kell. A tiszta szeretet mindenkire és mindenre sugároz, a szerelem csak éppen arra, aki az „imádat tárgya”.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
Köszönöm szépen (