Sok idő eltelt az óta, hogy bejegyzést kezdtem el írni. Leginkább azért, mert bár a témát már sikerült kiválasztanom, nem igazán tudtam hogyan kezdjek bele. Az után is, hogy elkezdtem, sokszor félre tettem, majd újra elő vettem. Valahogy nem éreztem kereknek. Viszont úgy érzem, végre sikerült teljesen körül járnom a mai témámat, ami az önutálatról szól. Sokaknak ismerős lehet, enyhébb vagy erősebb mértékben. Én magam is éreztem magam ebben a helyzetben, de az még nagyon az utam elején volt.
Eredete
Talán nem mondok újat, ha azt mondom, kialakulása azzal kapcsolatos, hogy másoknak (vagy épp önmagunknak) mennyire igyekszünk megfelelni. Az elhibázott cselekedeteink, vagy éppen rossz döntéseink egyaránt kialakíthatnak bennünk olyan érzéseket, hogy nem szeretjük magunkat. A „nem vagyok elég jó” és a „nem érdemlem meg” mindennapos gondolatok lehetnek azoknál, akik önmagukat ezzel marcangolják.
Az alacsony önértékelés és önbizalom, a megfelelési kényszer, a félelem, és a szeretet hiány általában elkísérik ezt az emberi viselkedést. Van amikor a kapcsolat közöttük egyértelmű, van, amikor nem annyira.
Amikor még…
Amikor engem is elragadott ez az érzés, leginkább párkapcsolati téren éreztem hasonlót. Talán túl sokszor kaptam elutasítást, és ezt valahogy mindig ahhoz kötöttem, hogy sosem voltam egy sportos alkat. Nem szerettem magam és a testem, mert úgy éreztem, nem vagyok elég jó másoknak. Igaz, ez mind feltételezés volt csupán, hiszen sosem beszéltem meg a lányokkal, miért is mondtak nemet… Azóta ezt teljesen máshogy látom. Megbékéltem a fizikai testemmel, hiszen az nem én vagyok, az csak egy ruha a lélek számára, hogy megélhesse mindazt, amit szeretne a fizikai síkon. És mint mindent, ezt a testet én választottam, még az előtt, hogy megszülettem volna. Mindennek oka van, ennek is.
Mit tegyünk, ha…?
Életünket nagyban befolyásolja az, hogyan látjuk magunkat. És az ahogyan látjuk magunkat, többnyire befolyásolja azt is, ahogyan mások látnak minket. Önutálatunk sok fájdalmat és szenvedést hoz számunkra, hiszen olyan ez, mintha folyamatosan önmagunkat ostoroznánk. Leginkább olyanért, ami már nincs is, hiszen a múlt része.
Ahhoz, hogy végre elengedjük ezt, több dologgal szembe kell néznünk. Egyrészt bármilyen „hibát” is vétettünk vagy vétettek ellenünk, sem te, sem a másik nem hibás. Emberek vagyunk, és így nem vagyunk tökéletesek. Rossz döntéseink vagy hibáink teljesen természetes emberi tulajdonságok. Hibák és vétkek nélkül nem fejlődünk! Senki sem jött úgy a világra, hogy mindent tud és mindent képes elvégezni. Például, amíg megtanulunk járni babaként, hányszor esünk a fenekünkre? Hibáztatod magad amiatt, hogy nem sikerült egyből járni? Szerintem eszedbe sem jutott még. Akkor miért jutna eszedbe azért, mert nem tudtál megfelelni mások vagy a saját elvárásaidnak?
Mások elvárásairól és az annak való megfelelési kényszerről már itt beszéltem. Saját elvárásaid túl magasra tétele meg csupán annyit jelent, hogy nem mérted fel jól képességeidet és tudásodat. Ez nem bűn, így nem kéne hibáztatnod magad miatta. Utálni magad meg kifejezetten káros emiatt. Tanultál belőle, legközelebb jobban megy önmagad felmérése is.
El kell döntened, hogy szenvedni szeretnél önutálatoddal, vagy inkább megváltoztatod a hozzáállásodat. Menni fog elsőre? Nem biztos, de ez ne vessen vissza tőle és legfőképpen ne hibáztasd magad azért, mert nem megy elsőre! Önmagadat csak te tudod megváltoztatni, ez csupán egy döntés, hogy mit akarsz. Csupán attól függ a döntésed, hogy azonosulsz az önutálattal, vagy sem.
A szeretet, mint gyógyír
Ahhoz, hogy sikeresen elengedd ezeket az érzéseket és a marcangoló gondolatokat, meg kell bocsájtanod, leginkább talán magadnak. Szerethető és szeretetre méltó lény vagy! Itt most nem a feltételhez kötött szeretetről beszélek, hanem a feltétel nélküliről. Szerethető vagy, mert létezel!
Ha sikerült megbocsájtanod másoknak, de talán leginkább önmagadnak, majd elengeded mindezt, akkor nagyon jó úton haladsz, hogy szeretni tudd önmagad. Az önszeretet, boldogságunk egyik kulcsa. Hogy jól tudd szeretni önmagad vagy épp másokat, az elfogadás sokat segít. Azt is szem előtt tartva, hogy változtatni csak azon tudok, amit már elfogadtam.
Gunagriha egyik előadásában az van, hogy a másikban (felebarátodban) találd meg a piros zoknit, amit szeretni tudsz rajta/benne. Ugyanezt meg tudod tenni önmagaddal is. Sokkal több piros zoknid van, mint elsőre gondolnád!
És hogy miért fontos, hogy megtanuljuk önmagunkat szeretni? A legegyszerűbb magyarázat: nem árt, ha jóban vagyok magammal, mert én vagyok az egyetlen ember,
akit egész életemben, napi 24 órában el kell viselnem – nem tudunk magunktól megszabadulni. 🙂
