Drága Kincseim!
Ma a másik ember felé mutatott /vagy éppen önmagatok/ megértésről beszélnék nektek. A másik ember megértése az első lépés ahhoz, hogy együtt tudjatok vele érezni, vagy el tudjátok őt fogani. Vannak köztetek, akiknek ez magától értetődőnek tűnik, mármint a mások elfogadása, olyannak, amilyen. Viszont egyre több olyan cselekedettel, gondolattal fogtok az elkövetkezendő időben találkozni, melyet nem tudtok majd, hogy kezelni. Azok, akik egyre tudatosabban élik az életüket és azok, akik, csak úgy „vannak, mert lettek” állapotban élik mindennapjaikat, egyre nagyobb lesz a szakadék. Sokan önmaguk sem értik majd, hogy mit miért és miért pont úgy reagálnak le. Ehhez fontos, hogy megértsétek őket.
Tudatosítanotok kell önmagatokban azt, hogy mindenki egy sajátos „szemüvegen” keresztül szemléli a világot, önmagát, élethelyzetei, stb… Meg kell próbánotok az ő szemüvegén keresztül nézni. Meg kell értenetek, hogy egy depressziós, pesszimista ember nem azért nem veszi észre az élet szépségének színeit, mert figyelmetlen vagy vak, hanem azért, mert nem ismeri a színeket. Nem tudja kiszínezni a szűrke kifestő könyvét. Vagy azért, mert nem tudja, hogy hogyan kell, vagy nincs neki színes ceruzája, vagy mert nem hiszi el, hogy ezt megteheti… Nagyon sok ok lehet a háttérben.
Sok esetben, ha ilyen emberrel találkoztok, nem arra kell törekednetek, hogy meggyőzzétek arról, hogy /ha maradhatok ennél a hasonlatnál/ a fa lombjának zöldnek kell lennie, vagy éppen sárgának kell lenni annak a virágnak, mert ezt a te szemüvegeden keresztül látod, hanem ha őszintén segítségére szeretnél lenni, akkor vedd azt a fáradságot, hogy megpróbálod az ő szemüvegén keresztül ránézni az élethelyzetére.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy azonosulnod kell, vele, de mindenképpen meg kell, hogy értsd, rá kell, hogy jőj, hogy ő miért kapaszkodik abba a szálba, mert csak akkor tudsz neki segítségére lenni abban, hogy elengedje azt. Meg kell tanulnotok levenni néha a saját szemüvegeteket, és akkor megértőbbekké váltok, hisz megtapasztaljátok, hogy nem is olyan könnyű azt a régen hordott szemüveget „levenni az orrotokról”. Nektek sem árt néha, más szemszögből megvizsgálni az élethelyzeteteket. Nem árt, ha végig gondoljátok, hogy mi van, ha nektek is szemléletmódot kellen váltanotok.
Földi életetek során nagyon sok szemüveget kell felpróbálnotok és megtanulni mindegyik szemüveggel látni is, nem csak nézni. És, ami igazán fontos még… Ha megtaláljátok azt a lencsét, ami nem „ködösít, mattít, nem festi át rózsaszínre, vagy éppen feketére a látottakat, mely tisztán kiadja a kontúrokat…akkor azt a szemüveget jó lenne megtartani egy darabig. Sőt, még azaz idő is eljöhet, hogy szemüveg nélkül láttok rá élethelyzetekre. Úgy szemlélitek a dolgokat, ahogy valójában van. Szent Fiam szemén keresztül… Az csodás lesz majd, és őszintén remélem, hogy egyre többen megtapasztaljátok majd a tisztánlátás eme formáját.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi,
ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet.
Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal,
élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó
szeretetem áldásával: Szűzanya”
