Drága Kincseim!
Köszöntelek benneteket ismételten. Ezen a héten szeretnék veletek pár gondolatot megosztani arról, hogy milyen fontos a lecsendesedés. Tudjátok, lecsendesedni többféleképpen is lehet, de gyakorolni kell… Sokat kell gyakorolni, amíg eljuttok arra a szintre, mely lehetővé tenné lelketek ellazulását/felszabadulását és azt, hogy meghalljátok az ő hangját. Fontos, hogy megtanuljátok a testeteket lecsendesíteni.
Mit is jelent ez? Ebben a rohanó világban el kell jutnotok arra a szintre, hogy megéljétek, megtapasztaljátok a „semmittevést”. Azt, amikor nem tesztek a testetekkel semmit. Csak ellazulnak az izmok, ízületek, lelassul a lélegzet… Nem könnyű ezt elérni, mert a körülöttetek lévő hajtás olyan nagy elvárást követel tőletek, hogy szinte „bűnnek” érzitek, ha nem pörögtök úgy, ahogy a külvilág diktálja azt. Pedig sok esetben oly feleslegesen pörögtök. Nagyon ritkán teszitek fel önmagatoknak azt a kérdést, hogy „kell nekem ezzel a dologgal foglalkoznom?” Rengeteg időt és energiát elpazaroltok azáltal, hogy hagyjátok, hogy az egótok kielégíthetetlen vágyát megpróbáljátok kielégíteni. Lehetetlen, higgyétek el nekem. Egótok mindent elkövet azért, hogy olyan irányba terelje figyelmeteket, ahol a „fontos”, a „muszáj” dolgok vannak, és nem a LÉNYEGES. És ha néha-néha mégis sikerül ellopnotok magatoknak egy kis elmélyülési időt, akkor azt sok esetben mély alvásba zuhanva töltitek. Pedig ha eléritek ezt az állapotot, benne is kell maradnotok egy kicsit hosszabb időre, hogy a következő síkra tudjatok figyelni. A másik párhuzamos sík, amikor lecsendesítitek gondolataitokat.
A gondolatok lecsendesítése azt jelenti, hogy szépen, lassan lenyugszik az elmétek. Egyre kevesebb gondolat kavarog benne. Ilyenkor úgy kell ezekre a gondolatokra tekintened, mintha tv-t néznél. Hagyjad, hadd jöjjenek, hadd menjenek, nem kell semmit tenned velük. Csak szemlélned őket. Nem kell egyik gondolatba sem belekapaszkodnod, egyik gondolatot sem kell tovább gondolnod… Kell egy kis idő /meg persze gyakorlás/, hogy ezt elérd, de az önmagadra fordított időd nagyon gyorsan megtérül, és hidd el nekem, hogy kamatostól! Az az érzés, mely átjárja minden sejtedet, olyan felemelő, végtelen nyugalommal, csenddel, békével és Mennyei Atyánk szeretetével átitatott, melyben egy kis időt is ha eltöltesz, határtalan mennyiségű belső energiát szabadít fel benned. Olyan energiákat, melyek sokkal hatékonyabbá teszik a fizikai léted megélésének, feladatainak teljesítését. A gondolatok lecsendesítését napközben is gyakorolhatod. Ehhez nem kell lecsendesítened a testedet. Például nagyon jól ki tudod üríteni a fejedet egy futás vagy séta közben, vasalás, mosogatás közben is. Egy a lényeg, hogy gyakorold. Figyelj oda, hogy mikor, milyen gondolatok járnak a fejedben. Tényleg mindig annyira fontosak azok a gondolatok? Tényleg neked kell azokkal a dolgokkal foglalkoznod? Tényleg neked kell megint megváltanod a „világot”?
Amikor már megy a test és a gondolat lecsendesítése, akár külön-külön is, próbáld meg egyszerre mindkettőt. A lecsendesített testben a lecsendesített gondolatok hatására egy olyan csodálatos párbeszédet folytathatsz a lekeddel, melyből sokat tanulhatnál önmagadról. A párbeszéd lényege, hogy ne csak te beszélj, hanem hallgasd meg a másik felet is, de ahhoz, hogy meghalld a lelked kérését, kívánságát, alkalmassá kell tenned magad arra, hogy meghallgasd őt. Természetesen csak akkor, ha fontos neked az, amit a lelked mondani kíván neked. Az előzőekben már említettem, hogy a lélek választotta ezt az életet. Meg kellene kérdezni tőle néha-néha, hogy mégis mit szeretne, mire is vágyik, mit is szeretne megtapasztalni /én tudom, hogy nem azt, hogy szenvedjen, hogy bántsák, hogy megtörjék, hogy kisemmizzék/… És igen, mint ahogy említettem, nem elég csak megkérdezni tőle, meg is kellene hallgatni válaszát. Néha…
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
