Drága Kincseim!
…Két dologra tudtok figyelni, ha az elmétek energiaellátására összpontosítotok…
I.
Tudatosan figyelnetek kell arra, hogy mire is használja fel elmétek a rendelkezésére álló energiát. Ha tényleg figyelitek magatokat, akkor veszitek csak észre, hogy rengeteg energiát felemészt elmétek olyan felesleges gondolkodással, mely sok esetben nem tartozik a saját életetekhez. Csak pár példát említenék most nektek.
Nem a saját dolgotokkal foglalkoztok. Beleavatkoztok /akár csak gondolatszinten is/ más életébe. Szeretteitek, barátaitok, idegenek életébe. Sok esetben látom, hogy egyes emberek sokkal többet foglalkoznak más ember „problémás” élethelyzetével, annak feloldásával, megoldásával, mint maga az érintett személy. És a saját élethelyzeteinek felismerésére, tanulságainak levonására nem sok időt és energiát fordít. Tehát NEM AZZAL FOGLALKOZTATJÁTOK AZ ÉRTELMET, AMIVEL KELLENE.
A másik leggyakoribb gond, hogy nem a MEGFELELŐ IDŐBEN/IDŐVEL foglalkoztok. Rengeteg energiát felemészt az elmétek azzal, hogy a múltban, a múltra gondoltok. /Ez fájt… Ez bántott meg… Szép idők voltak…/ Nem azt szeretném mondani, hogy ne tekintsetek vissza alkalomadtán az útra, melyen eddig jártatok, hogy nyugtázzátok, honnan jöttetek, hol tartotok most, és hová akartok eljutni. Ez fontos, mint a só a levesbe… De a mennyiség itt is lényeges! A jövővel kapcsolatos folyamatos aggodalmaskodások, félelmek szintén rengeteg energiát emésztenek fel. A jövőre reményekkel telve, pozitívan, erős hittel kellene nézni, és nem félni attól, ami még meg sem történt! És itt megint meg kell említenem a tudatosságot. Itt is csak rajtatok múlik, hogy úgy gondoltok-e egy majdani életeseményre, hogy „minden a lehető legjobban alakul Isten szent akarata szerint, és lelkeink javára, örömére”, vagy „nem hiszem, hogy sikerül, már megint bánat és szomorúság lesz a vége”. Hol van a jelen!?
Arra mennyi energiát fordítotok? Mennyire tudjátok észrevenni, tisztelni és élvezni a jelen pillanatainak ajándékait, bölcsességeit, tanításait? Elmentek egy-egy csodás helyre. Birtokolni akarjátok a pillanatokat több ezer fotóval, de közben elfelejtitek megélni a pillanatokat. Élvezni. Mindig van minek örülni, mindig van miért hálát adni a jelen pillanatban… Tiszteld meg figyelmeddel a jelen pillanat ajándékát. Becsüld meg figyelmeddel a Most csodáját. Sokkal több időt kellene eltöltenetek a jelenben, több ok miatt is. De a jelenben eltöltött idő emészti fel legkevesebb energiát az elmétek részéről… A Mostban a jelenlét fontos, hogy jelen legyél, hogy észleld a környezetedet, annak eseményeit, és reagálj rájuk /lehetőleg egyre több szeretettel/. De ha már ott tartotok, hogy végre a saját életetekkel foglalkoztok a jelenben, még akkor is érdemes odafigyelnetek arra, hogy MIRE is fordítjátok az energiátokat. Nagyon sok felesleges cselekedettel, gondolattal töltitek ki az időtöket. Terelő, hárító, menekülő gondolatokkal, elmélkedésekkel, agyalásokkal, túlgondolkodással, cselekedetekkel. Olyan „filozofikus” agyalgásokkal, melynek se célja, se értelme nincs, TÚLZOTT telefonnyomogatás, számítógép… Van, aki a sorozatok virtuális valóságába menekül, vagy éppen falja a könyveket, vagy… Nem ezek a dolgok ellen emelem fel szavaimat, hanem a túlzás miatt. A „túlzások” elveszik az igazán lényegestől az energiákat.
II.
Ha már felhasználta az elmétek az energiát, akkor hogyan lehet őt többletenergiához juttatni?
Vagy hagyod, hogy elvegye, amikor ő akarja, és onnan, ahonnan ő akarja – sajnos sok ember éli így az életét, hogy hagyja, hogy az elméje ilyen irányításhoz jusson. Vagy megtanuljátok őt megfelelő minőségű energiához juttatni a megfelelő időben. Mint a telefonotokat. Ha figyeltek rá és látjátok, hogy le fog merülni, akkor időben töltőre teszitek. Azért milyen érdekes lenne, ha a telefonotok önmagától, ha érzi, hogy csökken az energiaszintje, spontánul rácsatlakozna valamelyik szervetekre, mondjuk a szívetekre, és elvenné tőle az energiát, hogy ő feltöltődjön… Tudom, ez érdekes hasonlat, de higgyétek el, hogy az életben ez így történik… Ha az elmétek részére nem megfelelő az energiamennyiség, akkor elvesz onnan, ahonnan tud.
A másik és egyben a leghatásosabb módja az, ha te, saját magad adod meg számára azt a szeretetenergiát, „figyelmet”, melyre mindig is áhítozott és áhítozik egód. Figyelnetek kell magatokra, hogy időben észleljétek, hogy mikor is lép színre, és akkor forduljatok felé szeretettel. Hallgassátok meg /nem azt mondom, hogy fogadjátok meg, amit mond/, szánjátok rá figyelmeteket egy kis időre. Szeretgessétek meg, vegyétek körbe szeretetetekkel, töltsétek fel szeretetetek energiájával… És higgyétek el, hogy ha megkapja azt, amire vágyott /figyelmet, szeretet energiát…/, szépen csendben visszavonul, és nem kell attól félnetek, hogy önkényesen elvesz, ha önkéntesen megadjátok számára a szükségeset. Ehhez nagyon fontos a tudatosságotok. Figyelnetek kell magatokra, hogy észrevegyétek, mikor is lép színre egótok, hogy az irányítás nálatok maradhasson. És ezzel a gondolattal vissza is térek a kiindulóponthoz, a Mennyei Atyánkkal való egység/közösség eléréséhez. A tudatos elhatározás, választás mellett a TUDATOS létezés életetek minden pillanatában nagyon fontos.
Hálás szívvel köszönöm, hogy ilyen hosszan kifejthettem gondolataimat.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
