Drága Kincseim!
Köszönöm, hogy ismételten szólhatok hozzátok. A mai napon a közösségről szeretnék pár gondolatot megosztani veletek. A közösség erejéről. Nagyon sokan úgy élitek mindennapjaitokat, hogy azt gondoljátok, hogy egyedül sokkal többre vihetitek. „Majd én megoldom!” – gondoljátok. De higgyétek el nekem, ha ki mernétek próbálni, megtapasztalnátok, hogy tényleg egységben az erő. Nem csak abban az egységben, melyet emberek alkotnak, mely egységben egymást meghallgatva, együtt gondolkodva, átbeszélve oldotok meg, értetek meg és tanultok meg élethelyzeteket, hanem az az egység az igazi egység, amikor Mennyei Atyánkkal egységbe olvadva élhetitek az életeteket. Először is az emberi egységről, közösségről szeretném veletek megosztani gondolataimat.
Mai világotok rohanó perceiben nagyon nehéz megállni, leállni, időt szánni arra, hogy megismerjetek olyan embereket, akikkel érdemben meg lehetne osztani gondolataitokat, kitárni lelketeket, feltárni életeteket. Megértem a bizalmatlanságotokat, hiszen folyamatosan azt lesitek, hogy melyik oldalról kellene magatokat jobban bebiztosítani, melyik oldalról számíthattok támadásokra. De higgyétek, ha nem meritek megadni az esélyt arra, hogy kinyissátok szíveteket, akkor nem fogadjátok megtalálni azokat az embereket, akik előtt bártan megnyithatjátok magatokat. Nem az ellenségekre a támadásokra kellene nagyobb hangsúlyt fektetnetek, mert akkor csak a támadó, ellenségeskedő élethelyzeteket vonzzátok be életetekbe. Keresd a másikban a jót is, és hidd el, meglátod! Bár azt is ki kell most emelnem, hogy ha magadban nem látod a jót, másban sem nagyon fogod megtalálni, és ha másban mindig csak a rosszat keresed, akkor magadat sem tudod megfelelően értékelni. Igazából csak rajtad múlik, hogy barátok vagy ellenségek vesznek-e körbe.
Nagyon fontos lenne, hogy ilyen közösségeket, ilyen társakat találjatok magatoknak. /De azt keresni is kell ám! Ki kell lépni hozzá a komfortzónátokból! Meg kell nyitnotok magatokat, nektek kell megtenni a lépéseiteket. Az első lépést biztosan!/ Vannak olyan feladataitok, melyeket egyedül kell megoldanotok, még akkor is, ha egy segítő közösség, csoport vesz benneteket körbe. Vannak olyan dolgok, melyeket akkor is egyedül fogtok megélni, ha közösséghez tartoztok, de egy élethelyzet egészséges feldolgozása, értelmezése, tanulságok kiemelése, esetleges változtatások megfogalmazása sokkal könnyebben megy egy támogató közeg segítségével. Szeretném még üzenetemet folytatni
A magány, az önmagatokban való gondolkodás /mely nem más sokszor, csak a saját kulcslyukatokon való szemlélése élethelyzeteteknek/ csak beszűkíti tudatosságotokat. Persze, szükségetek van arra, hogy egy kicsit elvonuljatok, magatok felé forduljatok, elcsendesedve értékeljétek át élethelyzeteiteket, de higgyétek el, egy jó közösség hatalmas erővel bír, megbízható támaszt tud nyújtani minden egyénnek, mely által mindenki megsokszorozhatja lelki erejét. Szeretnélek benneteket kérni arra, hogy minél hamarabb keressetek magatoknak olyan társakat, olyan közösségeket, melyben kiteljesedhettek, és megvalósíthatjátok önmagatokat. Sokan úgy vélik, hogy a spirituális fejlődés is megoldható, ha valaki magányos farkasként éli életét és járja be az útját. Van, akinek több, és van, akinek kevesebb „egyedül járásra” van szüksége, de ez nem azt jelenti, hogy el kell szigetelődni másoktól. Tanulni lehet és kell is másoktól. Tágítani nézőpontotokat, szélesíteni tudásotokat, erősíteni tudatosságotokat. Miért választanátok a nehezebbik utat?
Ha van már ilyen közösségetek, akkor merjétek felvállalni, hogy tesztek is ezért a közösségért. Tudjátok, nagyon sok esetben a közösséget azért választják az egyének, hogy egyéni céljaik megvalósításában segítségül hívják a közösség „erejét”. De magának a közösségnek is szüksége van arra, hogy tápláljátok, hogy gondoskodjatok róla, hogy megadjátok ti is a közösségnek azt, amire neki szüksége van. Ezek pedig olyan lelki értékek, melyek pénzben nem igazán mérhetőek. Fontos a közösségbe visszaforgatnotok a bizalmat, hűséget, kitartást, őszinteséget… És ha a közösség is megkapja azt, amire szüksége van, akkor olyan lelki, szellemi táplálékhoz tudja juttatni az egyént, mely teljesen meg tudja újítani és minőségileg ki tudja teljesíteni.
Említettem, hogy milyen fontos az egység. Mennyei Atyánkkal való egység. Érdemes elgondolkodnotok azon, hogy mit is jelet ez a dolog. Mikor is vagyunk az Atyával egységben? Az első lépés mindenképpen az, hogy meg kell születni egy belső elhatározásnak, mondhatni elköteleződésnek, hogy egyáltalán akartok e egységben lenni az Atyával. Az elszántság, a határozott „akarás”, a TUDATOS választás sokat segít abban, hogy következetesen meg tudjátok tenni szükséges lépéseiteket ahhoz, hogy az Atyával egységben legyetek. Az egység nem más, mint egy akaraton lenni Istennel, figyelni, hogy mi a szándéka velünk, merre szeretne bennünket terelgetni, hol és milyen formában és módon szeretne rajtatok keresztül megnyilvánulni. Az egység azt is jelenti, hogy egyáltalán kíváncsiak vagytok az Ő véleményére, nézőpontjára… Ahhoz, hogy erre alkalmassá váljatok el kell kezdenetek lecsendesedni, ki kell tisztítanotok lelketekből azokat a rezgéseket, melyek tompítják Mennyei Atyánk szelíd és szeretetteljes terelgető ösztönzését. Tudatosan törekednetek kell arra, hogy megtisztuljon lelketek az aggodalmaktól, a múlt sérelmeitől, fájdalmaitól, a birtoklási vágytól, a sértettségtől, a megfelelni akarástól…és folytathatnám a sort. Higgyétek el, van mitől megszabadulnotok. Hogy mikor kezdjetek hozzá? Nos, azt gondolom, hogy a legalkalmasabb idő erre a Most. Mindegy, hogy mivel kezditek, a tisztítást, csak kezdjetek hozzá. Indítsátok el a folyamatot. Ja! És ami még nagyon fontos! Ne hagyjátok abba, ha már elkezdtétek! Szeretném még folytatni ezt a gondolatot…
Említettem már nektek a lecsendesedést. De ismételten ki kell emelnem. Erősen törekednetek kellene arra, hogy felismerjétek és lecsendesítsétek az egót. Egyre több személy szembesül jelen életének nehézségeinek okával, mely szerint jelenlegi, vagy előző életbeli cselekedetei, vagy éppen nem cselekedetei következményeként, melyet az egó motivált, MINDIG a léleknek kell vezekelnie. Igen, törekedhet az ember arra, hogy jóvá tegye, helyre hozza, ami már megtörtént, de a karma törvényének megfelelően, meg is kell tapasztalnia, élnie mindenkinek azt, amit ő okozott más életébe. Csak gondoljatok bele! Ha úgy élné mindenki a földi életét, ahogyan azt „kellene”, akkor 3-5 földi élet elegendő lehetne ahhoz, hogy mindent megtapasztaljatok, megéljetek, amit csak meg lehet a harmadik dimenzióban. De vannak köztetek olyanok, akiknek 15-20, vagy több leszületésről is tudomásuk van…. Nem elgondolkodtató, hogy mennyire le tudja lassítani a lélek fejlődését az egóból élés? Nem gondoljátok, hogy érdemes lenne egy kicsit TUDATOSABBAN élni mindennapjaitokat, egy kicsit /sokkal/ jobban odafigyelni cselekedeteitek motivációjára? Egy kicsit elmélyültebben elgondolkodni azon, hogy mit, miért tesztek, hogy egy-egy cselekedet, gondolat, vagy szó hozzájárul e lelketek gazdagságához. Esetleg más lelkének meggazdagodásához? Figyeljetek jobban magatokra! Ti irányítsátok az életeteket. Amikor azt mondom, hogy TI, akkor én a lelketekre gondolok és nem az egótokra. Hisz mindannyian lelkek vagytok elsősorban és csak másodsorban mondhatjuk azt, hogy emberek. Lelketek azt vállalta fel, hogy ember testbe leszületve, mint egy szkafanderben halad a fejlődése jelen szakaszában. Nem visszatetsző számotokra, hogy csak a külsőségekre gondoltok, csak a ruhára összpontosítotok, hogy annak megadjatok mindent, amire csak vágyik…közben, aki a ruhában van…lényetek igaz önvalója, sok esetben csak sínylődik és szenved….Tényleg ennyire fontos a külcsíny és a belbecs ennyire lényegtelen? Elnézéseteket kérem, ha úgy tűnik, hogy egy kicsit határozottabb vagyok az üzenetben, de úgy érzem, hogy szükséges, hogy felemeljétek a fejeteket és gondolkodásra késztesselek benneteket üzenetem által…. Szeretném még a későbbiekben folytatni ezt a témát…. Hálás szívvel köszönöm eddigi figyelmeteket!
Örül a szívem, mert legutóbbi szavaim felébresztették gondolkodásotokat. Nagyon örülök a kérdéseknek és a hozzászólásoknak is. Összességében annyit szeretnék a hozzászólásokhoz fűzni, hogy nem látjátok még a teljes képet, csak résztudásotok van még ebből a témából, de jelenlegi tudásotokat használva nagyon jó irányba indultatok el. Minden mindennel összefügg, és említettem már, hogy az elme szeret szelektálni, címkézni, mondhatni a „vagy-vagy” alapján dönteni. Ahogy tágul a tudatotok kifelé, egyre inkább érzitek, hogy nem lehet a világotokra úgy nézni, hogy vagy ez igaz, vagy az igaz. Azt kell megtanulnotok, hogy úgy nézzetek nagyon sok eseményre, hogy a bennük rejlő igazságok hogyan is „fésülhetőek” össze. Az előző gondolataimhoz kapcsolódva szeretnék segítséget nyújtani ahhoz, hogy össze tudjátok hangolni a lelket, a tudatot és az egót /vagyis elmétek tevékenységét/. Minden energia, és minden az energia által működik. Ilyen az elmétek is. Szüksége van energiára, és mindent el is követ azért, hogy ezt az energiát megkapja. Két dologra tudtok figyelni, ha az elmétek energiaellátására összpontosítotok. A következő üzeneteimben szeretném ezeket bővebben kifejteni.
Hálás szívvel köszönöm eddigi figyelmeteket!
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
