Kedveseim!

Már nagyon régóta készülök ennek az anyagnak az összeállításában. Őszintén bevallom, hogy tiszteletem jeléül állítom össze ezt a kis memoárt Kiscsillag emlékére. Még vannak, akik emlékeznek rá, szavaira, cselekedeteire, kisugárzására… Sokunk lelkében, fizikai életében mély nyomot hagyott léte.

Ezen az úton szeretnék mindenkit megkérni arra, aki emlékszik rá, az általam leírt történésekre, eseményekre, az szóljon, ha olyan információkat adnék át, melyek nem fednék a valóságot. Nekem is halványulnak az emlékeim és nem szeretnék valótlant állítani.

Hála Teremtőnknek, egyre többen és többen kapcsolódnak hozzánk a önzetlen szeretet tanulásában, megélésében, és szeretnék nekik mesélni Kiscsillagról. Arról a személyről, akin keresztül lehetőséget teremtett Mennyei Atyánk, hogy a FÉGY GYERMEKEINEK KÖZÖSSÉGE megalakuljon.

Természetesen nem szeretném és nem is tudom az életének minden pillanatát megosztani most, csak egy-két történetet elmesélni nektek róla.

Minden esetre, hálás vagyok a sorsomnak azért, hogy ismerhettem, azért, mert emlékezhetek rá és azért is, mert megoszthatom veletek emlékeim egy részét.

Kiscsillag 1961.05.22-én született egyedüli gyermekként szüleihez. Édesanyja nagy szeretettel óvta és védelmezte őt, és lehetőségeihez mérten próbálta segíteni életútját, de édesapja alkoholfüggése és agresszivitása sok félelmet, nélkülözést, menekülést tartogatott életében. Talán ezért is menekült már nagyon fiatalon egy párkapcsolatba, ahol reménykedett abban, hogy végre saját sorsának irányítója lehet. Kapcsolatából született egy lánya és egy fia is. De a karma /most már tudjuk, hogy az/ megtapasztalásai nagy kihívás elé állították őt. A lelki és a fizikai bántalmazás elkísérte őt a párkapcsolatába is. Lelki erejének köszönhetően felvállalta, hogy kisemmizve, megalázva, mégis új életet kezd. Erőt adott neki az, hogy a gyermekiért élnie kell, a gyermekeiért tennie kell.

Egyszerűségével, szeretetteljes lényével mindig meg tudta magát értetni az emberekkel. Szerették őt sokan, de mégis nagyon egyedül érezte magát. Egyik legmélyebb lelkiállapotában megfogalmazódott benne, hogy megkeresi Istent a házában. Elment a templomba és az ajtó zárva volt. Nagyon elkeseredett, hogy már Isten is bezárta az ajtót előtte, és elkeseredésében elindult a vasúti sínek felé, hogy végezzen az életével. Elmondása szerint annyira el volt keseredve amiatt, hogy már Isten sem fogadja őt, hogy végig az úton perlekedett az Atyával. Mondta és mondta, amig el nem ért a sínekhez. És nem jött a vonat. /Később tudta meg, hogy valami oknál fogva, véletlenül valami karbantartás miatt nem jártak a vonatok azon a szakaszon abban az időben./ Nem tudott mit tenni, hazament a gyerekhez és tudomásul vette, hogy neki élni kell. Azt még nem tudta, hogyan, azt sem tudta, hogy mit kellene tennie, de összeszorított foggal, kisírt szemekkel, sajgó lélekkel és egy nagy levegővel lapozott egyet élete sorskönyvében. 3 napra rá találkoztunk.

Marikával először 1999 júliusában hozott össze a sorsunk egy Reiki tanfolyam alkalmával. Teljesen más volt a motiváltságunk, amiért megtettük az első lépéseinket az ezoteria felé. Marika a betegségétől, a lelki és fizikai fájdalmaitól szeretett volna megszabadulni, én a kíváncsiságomat szerettem volna kielégíteni. A tanfolyam alatt mindketten éreztük, hogy nekünk találkoznunk kellett. Sok időt töltöttünk együtt. Közösen gyakoroltunk és egymást gyógyítottuk. Ha új, váratlan és ismeretlen dolgok történtek valamelyikőnkkel, azt megosztottuk a másikkal. A Reiki beavatások alkalmával egyre több információhoz jutottunk, egyre több mindent megértettünk a „miértekből”. Marikát a meditációi alatt az angyalok, és mentális mesterei egyre jobban felkészítették jelenlegi munkájára. Fokozatosan és mégis váratlanul érte, hogy médiummá, léleklátóvá válik. Minden változás érdekes volt és ijesztő. Örömteli és mélyen fájdalmas, és rengeteg kérdést magával hozó, mely kérdésekre nem kaptunk válaszokat. 2002 tavaszán a „tanítvány” alkalmassá vált arra, hogy megjelenjen az életében a lehető legjobb tanító, ki azt, és akkor nyújtja tanítványának amire, és amikor szüksége van. Marika meghallotta Jézus hangját. Hallotta, ahogyan megszólítja, érezte, látta, és minden kicsiny apró része érzékelte Jézus jelenlétét. „Imáitok meghallgatásra találtak! Kértétek, hogy mutassunk utat. Mi megmutatjuk, merre kellene mennetek. Kérdés az, hogy van-e fületek, hogy meghalljátok tanításainkat, van-e szemetek, hogy meglássátok az útmutatásainkat.”  Ettől a naptól fogva gyökeresen megváltozott életünk.

Marikát a gyógyítások alkalmával már az angyalok segítették. Ők vezették kezeit, ők tettek javaslatot gyógyteákra, étrendi – életmódi – gondolatbeli változtatásokra, kristályok használatára, stb.. Kezéből szemmel látható fénysugár világított, mely a gyógyítások, a beavatások alkalmával átjárja a testet és megérinti a lelket. A múlt /előző életek/ és jövőbe látás képessége, a sámánokkal, a totemállatokkal való kapcsolatfelvétel, Mennyei Atyánk útmutatásai /és még folytathatnám a sort/, mind akkor és úgy lépett be életébe/életünkbe, amikor elérkezettnek látták a pillanatot az ÉGIEK. Ők diktálták az iramot, ők állították fel a sorrendet, hogy mikor, mit kell megtanulnunk és megtapasztalnunk.  Folyamatosan változtunk, tanítottunk és tanultunk. Gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel azzá válunk, amivé válhatunk, és válni szeretnénk. Azzá válunk, amit VÁLASZTUNK magunknak. Kértük az égieket, hogy vezessenek utunkon, hogy teljesíthessük lelkünk vállalt feladatait. Megcselekedjük, amit meg kell, akkor, ott és úgy, ahogyan azt egykor lelkünk megfogadta Teremtőjének és lélektársainak. MI EZT VÁLASZTOTTUK. SZABAD AKARTBÓL, ŐSZINTE, TISZTA SZÍVBŐL, A SZERETET ÁLTAL VEZÉRELVE A SZERETETÉRT.

Kezdetben személyes üzenetek érkeztek az Atyától, Jézustól, Szűzanyától és az angyaloktól. Nagy örömmel osztottuk meg ezeket azokkal, akik kíváncsiak voltak a tanításokra, és csak gyűltek és gyűltek az üzenetek, tanítások. Egyre mélyebb tanítások.

Engedjetek meg egy kis kitérőt, csak, hogy elmeséljem, hogy milyen is volt az ő hite.

A gyógyításokra, üzenetek átadására mindig úgy kerített alkalmat, hogy munka után mindig tudjon erre időt szakítani. Egyszer azt az üzenetet kapta az Atyától, hogy fel kell mondania a munkahelyén, mert egyre több embert szeretne az Atya hozzá vezetni, és ezt így már nem lehet csinálni. 24 órába neki sem fog beleférni 72 óra! Ez a közlése az Atyának, ha jól emlékszem szerdai napra esett. Kiscsillag tele kétségekkel, hogy miből fog megélni, ha a munkahelyén felmond, hogy lesz a jövő, és más hasonló gyötrő kérdés bizonytalanította el, amikor az Atya megkérdezte tőle, hogy tényleg akar e ezen az úton haladni, hogy tényleg elfogadja e őt vezetőnek, tényleg bízik e benne… /Nos, ez volt Kiscsillag hitpróbája, melyet egyikőnk sem fog elkerülni, ha ezen az úton szeretne haladni. Meg kell ajándékoznunk Teremtőnket a hitünkkel! Ő annyi mindent adott már nekünk, mi csak a hitünket és a hálánkat tudjuk neki felajánlani, csak ezt tudjuk neki odaadni, hisz minden más az övé./

Csütörtöki napon szólt a főnökének, hogy hétfőn már nem szeretne jönni a munkahelyére. Meglepődött a főnök, nagyon szerették őt, az elvégzett munkáját, de elengedték. Már hétvégén elkezdődött a tanítása, mondhatni a kiképzése. Szimbólumok, angyali jelzések betegségek felismeréséhez, hogy kell jól segíteni azoknak, akik hozzá fordulnak…És hétfőn délelőtt megcsörrent a telefonja. Egy ismerőse megkérdezte, hogy segítségére tudna e lenni, mert nagy fájdalmai vannak, és hallotta az egyik ismerősétől, hogy Kiscsillag tanult valami alternatív gyógymódot és szeretné ezt kipróbálni. És már szerdán el is kezdődött a gyógyítói munkája. Furcsa módon mindig olyan betegséggel, élethelyzeti nehézséggel küzdő emberek kértek időpontot, amit éppen tanítottak neki az Égiek. Ha a láb megtett, vagy meg nem tett lépéseiről tanult éppen, akkor sorozatosan olyan személyek keresték meg őt, akiknek ilyen élethelyzeti nehézségeik voltak.

Nos, egyre több és egyre mélyebb tanítások érkeztek, /melyeket már – ha fogalmazhatok így – nem tudtunk már átadni a tanítások alkalmaival, időszűke miatt/, melyre azt mutatták az Égiek, hogy nagyon sok embernek tudnának ezek az üzenetek segíteni, ha hozzá tudnának jutni. Arra kért bennünket az Atya, hogy állítsunk össze az anyagokból egy könyvet. „Mi? Egy könyvet? Hogyan? Miből? Mikorra? – a válasz nagyon egyszerű volt. Csináljátok, és majd, ha odaérünk egy folyóhoz, melyen át szereznénk menni, akkorra az is megoldódik. Ez az Atya dolga a „hogyan”, a mi dolgunk a „mit”. Próbáltuk a kétségeinket félre tenni, és bízni az Úr szavában, /bevallom, nem volt mindig könnyű/. Kiscsillag írt és írt, apa és én meg gépeltem. Lassan kezdett összeállni az anyag, és elkellett indulni érdeklődni, hogy hogy lesz ebből a sok lapból könyv.

Először a környékünkön kerestem meg egy nyomdát árajánlatot kérni. Hú! Ennyi pénz nincs is – gondoltam, amikor közölte velem a költségeket. Biztos megérinthette a nyomdász szívét az Atya, mert nemsokkal az első felocsúdásom után /biztos látta az arcomon a riadalmat/, megkérdezte, hogy hajlandó lennék e egy kicsit tanulni a számítógépen, mert ha igen, akkor megtanít tördelni, és ha én tördelem be a könyvünk anyagát, akkor már -20% a költség. Hát, hogy a viharba ne lennék hajlandó! De még hátra van a 80%!

Történt abban az időben, hogy járt Kiscsillaghoz egy fiatalember gyógyításra. Egy krónikus, évek óta elhúzódó állapotot kezeltek már az égiek hetek óta és nagyon jól álltak már az állapotjavulásban. Amikor meghallotta ez a fiatalember, hogy éppen egy könyv kiadásán dolgozunk, akkor azt mondta, hogy „Neki van félretéve pénze. Az orvosokra tette ő félre, de érzi, tudja, hiszi, hogy neki a jó Isten a gyógyítója és oda szeretné adni ezt a pénzt az ő orvosának!”

2003. Pünkösdjekor elkészült a könyv, „Égi Üzenetek” címmel. Elmondhatom, hogy az óta bejárta a világot. Nagyon sok országban sikerült az embereknek átadni rezgéseit. A könyv külön életet él. Ő választja olvasóit. Van, aki meglátja és hátrál pár lépést, van, aki le sem tudja tenni a kezéből, olyan hatással van rá a könyvből áradó fényenergia, rezgés. Ha valaki kezébe veszi a könyvet, megtapasztalhatja őrangyala érintését, fájdalmai elmúlását. A könyv fényenergiát sugároz ki magából. Van, aki éjszakára a párnája alá teszi, hogy nyugodtak, békések legyenek álmai, van, aki ezzel meditál. Sok-sok mindent elmondhatnánk erről a könyvről, de ez mit sem ér, ha nem tapasztalják meg az emberek.

Amikor megjelent a könyv, egy példányt elküldtünk II. János Pál pápának. Arra kértük, hogy hagyja, hogy átadhassa a könyv a neki szóló ajándékát. Csak vegye a kezébe, és érezni fogja mindazt, amit a könyv tartalmaz. A következő levelet kaptuk a Vatikánból:

És a tanítások jöttek /és jönnek/ folyamatosan /azóta is/. Két év múlva megjelent a „Fény Üzenete” című könyv is, több kisebb kiadvány, imakönyv mellett.

Életében a kreativitásából nagyon sok erőt tudott meríteni. Vagy azért, mert kreatívan oldott meg helyzeteket, vagy azért, mert rajta keresztül meg tudták mutatni az Égiek, hogy milyen az, amikor át tudja adni maradéktalanul az akaratát az Teremtőjének.

Emlékszem, amikor így állt először egy üres vászon előtt, mondván, „Annyiszor festettem már falat, ajtót, ablakot, szekrényt, még vásznat soha!” És csodákat vitt a vászonra! Hagyta, hogy vezessék a kezeit, a színeket, a témát. Szinte egy földön túli állapotba került, amikor festett. Szerintem, akkor ott volt Isten tenyerén, egybeolvadva az Atyával.

Nagyon „termékeny” volt /ha fogalmazhatok így/, nagyon sok képe született, mint, mind átitatva Fény-, Szeretet-, gyógyítóenergiával. Képei nagy részét eladományozta. Azt hiszem, hogy 35 festményt ajánlott fel a homoki Beniczky Fiúotthon részére és körülbelül ugyan ennyi képet ajánlott fel a martfűi Damjanich János Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium részére. Még csak egy éve festegetett, és már második helyezetet ért egy Buddha képével az Országos Amatőr Festők versenyén. Több önálló kiállítása is volt több településen.

Kreativitását megélhette a zeneszerzés területén is. Intuíciói alapján egyéni, csoportos meditációs, relaxációs zenék, dallamok születtek ott és akkor, amikor leült a szintetizátorok elé. Egyszerre két szintetizátoron játszott a dallamokkal, úgy spontán. Ami ott és akkor elhangzott és nem lett felvéve, az talán „meg sem történt”. Máskor már nem tudta ugyanazt megismételni. Úgy áramlott rajta keresztül a zene is, mint az Égiek üzenete. Miután lediktált egy üzenetet, egy útmutatást, mindig vissza kellet olvasni neki, hogy „mit is mondtam, mit írtunk most?” – soha nem ragadott meg semmi információt abból, amit a csatornázásai alkalmával elhangzott. Nem vitte bele az értelmezését, a gondolatait. Ha az üzenet, tanítás átolvasása után felmerült bármilyen kérdésünk, például „Ezt, hogy kell értelmezni? Ezzel a gondolattal mire utalnak? Jól értelmezzük az elhangzott útmutatást?”, akkor ezt mindig utólag tettük fel és utólag kértünk útmutatást, utólag értelmeztük, mert az Égi Atya azt szerette volna, hogy ne a mi értelmezésünk kerüljön átadásra se a tanítások, se az útmutatások során, hanem az az információ, amit ők mondtak, legfeljebb segítséget kérjünk, hogy értelmezni tudjuk, és sok esetben nem is az volt a lényeg, hogy mi értelmezzük, hanem az a személy tudja értelmezni és jól értelmezni, akinek az üzenet szólt.

Vezetett lélekemelő-, tudat ébresztő-, gyógyító-, földelő meditációi, általa felmondott ima cd-i, sokunknak segítségére voltak, vannak, és lehetnek a mai napig is.

2008. májusában elvezették az Égiek Kiscsillagot egy rejtélyes helyre. Ez a vezettetés is egy csoda volt. „Indulj erre, menjél át ezen a településen, fordulj le a főútról itt, menjél föl, ne térj le, csak haladj föl és balra…és ott várta Kiscsillagot az Atya által piros masnival átkötött tisztás, egy kőőrlő tetején. Azt mondta az Atya Kiscsillagnak, hogy szeretné rábízni ezt a helyet, mert szeretne erre a helyre lecsatornázni olyan energiákat, melyre szükségük van/lesz az embereknek, és Kiscsillagot alkalmasnak találta arra, hogy olyan módon készíti fel, készíti elő ezt a helyet, ami alkalmassá válik arra, hogy az Atya megszentelje. 2008. 07. 12-13.-án az Égi Atya gyógyító csatornát nyitott meg ezen a helyen, melyet mi Gyógyító csillagnak hívunk, Pilisszántó határában. Csodálatos gyógyulások történtek és történnek azóta is mindazokkal, akik felkeresik ezt a helyet, vagy mentálisan használják a hegy gyógyító képét.

A jelenleg ismert helyszín fokozatosan formálódott az Atya útmutatása és akarata szerint. Az első nagyobb beavatása ennek a helynek 2008.07.12-13-án történt, amikor is Kiscsillag felajánlotta ezt a helyet a Fény Gyermekei Közösségének, és segítséget kért mindazoktól, akik elköteleződve érzik magukat a helyzet szellemiségéhez, hogy segítsünk neki ebben a munkában. Legyünk társai az Atya akaratának megvalósításában. Nagy szeretettel fogadott bennünket a hely, a hegy szelleme is, aki hagyta, hogy felvételt is készítsünk róla. Most csak egy pár, jelentősebb eseményről számolnék be nektek.

A gyógyító csillag helyszínét éveken keresztül takarítottuk. Ez a hely a lakosság részéről egy szemétlerakó volt, és a helyi önkormányzattal együttműködve /ők adták a konténert, mi meg raktuk bele a szemetet/ fokozatosan /éveken keresztül/ lomtalanítottunk és az Égiek segítségével, védelem kérésünket támogatva, egyre inkább sikerült kiszorítania a notórius szemétlerakókat a területről.

2009 júliusában egy újabb beavatást kapott a Csillaghegy. Csodálatos fényjelenségeket sikerült lencsevégre kapnunk.

2011 júliusában megkapta Kiscsillag az újabb útmutatást az Atyától, hogy hogyan is nézzen ki az a bizonyos csillag alakzat. Mit mondjak! Kellemesen elfáradtunk mindannyian. Szívünk, lelkünk, hitünk benne volt a cselekedetünkben, hiszen segítséget kért tőlünk az Atya, és mi szerettünk volna tenni neki, érte valamit. Minden izzadságcseppünket felajánlottunk neki. Volt, higgyétek el! Rekkenő hőségben, egy katlanban, árnyék nélkül, de senkinek nem lett semmi baja, mert az Atya vigyázott mindenkire. Mi is tettük a dolgunkat és Ő is.

Egy csodálatos szertartás által még aznap este be lett avatva a CSILLAG. Csordultig telt a szívünk szeretettel, hálával. Kegyelmi és áldott állapotban éreztük magunkat, hogy részesei lehettünk! Másnap pedig egy „Hálavirágot” formáltunk…csodálatos élmény volt minden perce!

A gyógyító csillag életében elérkezett a következő állomás. A kereszt állítás.

És így már lassan elnyerte a hely a jelenlegi formáját. Jézus egy üzenetben elmesélte, hogy többször adott már az embereknek alkalmat és lehetőséget arra, hogy ilyen gyógyító, szakrális tereket készíthessenek. Hiszen egy hely nem csak attól válik szenté, ha egy jelenés, vagy egy csoda történik, hanem akkor is, ha az emberek cselekedete, szavai, gondolatai, érzései által megszentelődik az Atya akarata szerint. Ez a hely is így vált egy szakrális hellyé. Azért, hogy bárki, aki felkeresi ezt a helyet érezze a tér rezgését és ez a rezgés felélessze a fizikai test öngyógyító folyamatait, elidítsa a lélek gyógyulását. De sajnos ezeket a helyeket mindig vagy lerombolták, vagy nem a célnak megfelelően használták az emberek, mert úgy gondolták, hogy amit Isten alkototott, az nem tökéletes és elkezdték a saját elképzelésük szerint „szerintük” tökéletesre formálni a teret.

Ez most sem volt másként. Alig épült fel a Csillag, pár hétre rá, elkezdődött az emberi kéz formálása. Az elkészített Csillag csúcsaihoz oda lett gurítva egy-egy nagy kő, mondván, ne kelljen a csillag csúcsainál állni, ide le lehet, majd ülni. Igaz, erre nem kért engedélyt az illető, cselekedett az ő jóhiszeműsége szerint. Nem gondolva arra, hogy milyen energetikai változásokat indít el a tér energetizálásában. A Csillag közepébe érkező energia eredetileg szétterült a tisztáson, és lassan „lecsorgott” a völgybe, szépen tisztítva és feltöltve a teret, de ezek a nagyobb kövek, melyek a Csillag csúcsaihoz lettek görgetve, mint egy zátony, úgy működnek. Megtörik az energia áramlását. Kérdeztük az Égieket, hogy helyreállítsuk e a dolgot, de az volt a válasz, hogy nem kell, felesleges. Jön más, és majd ő is formálni fogja az ő elképzelése szerint, a Teremtő akaratát figyelembe se véve.

Ezért a következő javaslatot kaptuk. Zárjuk le a csillag csúcsait összekötő kört, hogy legalább a körön belül maradjon meg az az energia minőség, ami által viszonylag gyorsan elindulhat a gyógyulás, tisztulás, elengedés folyamata.

Aztán szépen megjelentek a körön kívüli kisebb, nagyobb kőkupacok, melyek már nem csak energetikailag, hanem fizikailag is rejtenek némi veszélyt, hiszen eldőlhetnek, rádőlhetnek valakire.

Kiscsillag 2017 február 07-én átköltözött égi otthonába, és mi, közös elhatározással minden év 05.22-én /vagy ezen időpont környékén/ felkeressük ezt a helyet közösen. Egyrészt, hogy gondozzuk, másrészt, hogy ezen a napon emlékezzünk rá így együtt, közösen. Szinte minden alkalommal nagyon sok emberrel találkozunk, akik visszatérő látogatói ennek a Gyógyító csillagnak.

Időközben bővölt a látnivaló a Csillag mellett, egy információs fallal, ami segítő tájékoztatást adhat az ide érkezőknek. Mondjuk, akik még emlékeznek a kezdetekre és a történések folyamatára, nagyon érdekes, számunkra új információval is találkoztunk, mely szerint, ez a hely nem a Fény Gyermekeié, hanem azé a személyé, aki Kiscsillag örökösének vallja magát.

No, nem baj. Mi meg így emlékszünk a mi igazságunkra, az Égi Atya, meg majd cselekszik az ő igazsága szerint.

Be kellett már régóta látnunk, hogy ez a hely, nem a miénk, csak az Atya ránk bízta, hogy teremtsünk alkalmat a jóra, aztán engedjük el. Nem kell megmenteni ezt a helyet sem, se semmi mást, hisz minden, mi anyag, az múlandó és alapvetően semmi sem a miénk, csak kölcsönbe kaptuk. Gondozzuk, számunkra emlékhely, de el kell fogadnunk, hogy az ember legnagyobb ellensége saját maga. A birtoklása, a kisajátítása, az „én jobban todom” hozzáállása…hát ilyenek is lehetünk, de Kiscsillag tanításait követve, melyeket ő csatornázott le, ő hozott el közénk, mondhatni, ő horgonyozta le, lehetünk szeretetteljesebbek, megértőbbek, elfogadóbban, együtt az egység felé haladóbbak. Kérjük a Teremtő áldását életünkre, hogy megcselekedjük, amit meg kell, akkor, ott és úgy, ahogyan azt egykor lelkünk megfogadta Teremtőjének és lélektársainak. MERT MI EZT VÁLASZTOTTUK. SZABAD AKARTBÓL, ŐSZINTE, TISZTA SZÍVBŐL, A SZERETET ÁLTAL VEZÉRELVE A SZERETETÉRT.

 

 Isten áldása kísérje életünk minden percét, gondolatainkat a hit, szavainkat a remény, cselekedeteinket kísérje a szeretet.

Áldás! Katika