Drága Kincseim!
Ma egy érdekes dologról szeretnék beszélni nektek. A kedvesség és a szép szavak erejéről. Sokszor vágyik lelketek a kedves szóra. Mint mondom, a LELKETEK. De sajnos olyan régóta elszoktatok már a kedves hangnemtől, a kedves szótól, a kedves érintéstől, hogy fásultság lett rajtatok úrrá. Sokszor észre sem veszitek, hogy mennyire szomjazza lelketek a kedvességet. Gyengeségnek hiszitek, ha vágytok rá, lebeszélitek magatokat róla, de ami a legfájdalmasabb, hogy nagyon ritkán fordul veletek elő, hogy ŐSZINTE kedvességet adjatok másnak magatokból. /Pedig higgyétek el, annyi van bennetek! Annyi csoda, szépség és szeretet…/ Lelketeknek ezzel még nagyobb fájdalmat tudtok okozni. Nem az a fontos, hogy más hogyan bánik veled. Igazából az a fontos, hogy te hogyan bánsz mással és önmagaddal. Nézz magadba egy kicsit, és gondolkodj el azon, hogy sok esetben te sem bánsz szeretetteljesebben saját lelkeddel, mint ahogy azt elvárod másoktól. Ne feledjétek fiam, Jézus szavait, és merjetek aszerint élni. „Ne cselekedjél olyat, amit tenmagad nem szeretnél, hogy veled megtegyenek!
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi, ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet. Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal, élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya”
/Üzenetet átvette: Kati mama/
