Drága Kincseim!
Csak javasolhatom, hogy tudatosságotokat használva megértéssel és szeretettel forduljatok önmagatok és mások felé. Mint mindent, ezt is meg kell tanulnotok kezelni, és ahhoz, hogy meg tudjátok tanulni, sok-sok olyan élethelyzet fog még elébetek teremtődni, ami jó alkalmat ad arra, hogy az ítélőképességeteket arra használjátok és úgy használjátok, amire teremtődött. Remélhetőleg mindenkinek elég lesz egy élet arra, hogy ezt minél hamarabb elsajátítsa. De ez nem megy csak úgy magától! Oda kell rá figyelni! Észre kell venni! És akképpen élni!
Szeretném még azzal kapcsolatban is eloszlatni a tévhiteket, hogy Mennyei Atyám ítéletet mond mindenki, bárki felett.
Említettem már, hogy mindannyian megírjátok életetek bizonyos periódusait. Ezek az események olyan élethelyzetek, melyeken keresztül tanulni kíván lelketek. Vagy éppen vezekelni. Van a mi világunkban is több olyan törvény, törvényszerűség, amit nem tudunk és nem is lehet kikerülni. Ezek a törvényszerűségek olyanok, mint itt a földön a gravitáció. Harcolhatsz ellene, ideig-óráig még le is győzheted, de alapvetően kénytelen vagy alkalmazkodni hozzá, hogy ami egyszer felment, az le is fog esni.
Ha valaki nem tartja tiszteletben ezeket a törvényszerűségeket, annak következményei vannak, és ez nem Isten büntetése. A következményeket vállalnia kell a léleknek. Természetesen az embernek is kellene, de az ego nagyon ért hozzá, hogy hogyan is mismásolja el a felelősségét, és hogyan is odázza el a következmények felvállalását. Az ego tisztában van azzal, hogy ha ő nem szembesül tetteinek vagy éppen tétlenségének következményeivel, akkor mindig a léleknek kell ezekkel szembesülnie. Ha kell, egy következő életben.
Amikor elhagyja a lélek a földi létet, önmaga szembesül azzal, már ego nélkül, hogy mit és hogyan teljesített felvállalásaiból. Önmaga érzi a súlyát annak, ahogy hatnak rá a „spirituális” törvényszerűségek. A vonzás törvénye, a karma törvénye, a harmónia törvénye, a szabadság törvénye, hogy csak néhányat említsek.
Ha egy lélek hazatér, és szembesül azzal, hogy mely törvényszerűségek hatnak rá, akkor nagyon erős kényszert érez arra, hogy gyógyulása, megpihenése után „alávesse” magát sorsának. Sok olyan dolog, élethelyzet van, amit csak itt a földön tudtok megtanulni, és esetenként csak itt tudjátok jóvátenni, harmóniába hozni. Ezért is kellene tudatosságotokat megerősítve úgy élni életeteket, hogy ne futamodjatok meg az előttetek álló, nehézségnek tűnő élethelyzetektől, hanem forduljatok velük szembe, és oldjátok meg, hozzátok ki a helyzetből a lehető legjobbat, legtöbbet, a legnagyobb szeretettel. Olyan sokszor hallom, hogy „ezt nem tudom”… Hát tanuld meg, drága lélek! Azért vagy itt, hogy tanulj, hogy fejlődj, hogy erősödj!
Mennyei Atyánk nem ítél, segít a lelket /ha szükséges/ rávezetni dolgokra, segít értelmezni a tapasztalatokat, és sok esetben segít megnyugodni a léleknek, amikor az szembesül „egós” cselekedeteinek következményeivel. Nagy segítségére van Atyám minden léleknek, amikor új élettörténetét írja. Együtt nézik át, együtt formálják. A kis lélek sokszor egy életbe szeretne mindent bezsúfolni /pláne ha már sok-sok fájdalmas életet megélt már/, hogy végre tovább tudjon lépni fejlődési vonalán, de ilyenkor az Atya emlékezteti őt arra, hogy „kevesebb is elég lesz, csak azt teljesítsd”, hisz Ő tudja és ismeri minden lélek vágyát, erejét és azt is, hogy mire képes. Szeretném még folytatni gondolataimat… 
