Drága Kincseim!
Ma az időről szeretnék veletek pár gondolatot megosztani. Fontosnak tartom ezt a témát azért is, mert ezen a létsíkon, melyen éltek, teljes mértékben az idő rabjai vagytok. Persze lehet ezt jó értelemben is érteni. Az időkorlát a számotokra egy hatalmas segítség abban, hogy folyamatosan szelektálni tudjatok a tekintetben, hogy mi is a fontos számotokra a jelenben. Ezért nagyon fontos lenne, hogy kialakítsátok a helyes értékrendeteket, és annak megfelelően lenne fontos cselekednetek és élnetek. Azt a tényt, hogy egyre rohan az idő, szinte már senki sem tagadja az emberek között. Csak sokan még nem tudjátok, hogy mit is kezdjetek ezzel a változással. Próbáltok egyre többet belezsúfolni az egyre szűkebbe. Egyszer csak észreveszitek, hogy ez lehetetlen! Nem fér bele minden egy napba, pedig ti már a 24 órába 48-at akartok bepréselni, pedig a 24-be 12 is alig fér bele. Egyre inkább rákényszerültök arra, hogy „kimaradjon” valami. És sajnos, az, ami kimarad, az a LEGESLEGFONTOSABB! ÖNMAGATOK.
Persze amikor rólatok beszélek, akkor nem az egótokról beszélek, bár említettem már, hogy sokan már azt is feladták, és teljesen alárendelik életüket egy olyan úrnak, mely rabszolgaságba és a monoton, gondolkodást nélkülöző életformába kényszeríti őket. És ez a helyzet csak erősödni fog. Fontos, hogy tudatosan átértékeljétek életeteket, hogy mire is szánjátok az egyre értékesebb időtöket.
Kérlek benneteket, hogy szánjatok lelketekre sokkal több minőségi időt, higgyétek el, hogy meg fogja hálálni lelketek! Sokan úgy gondolják, hogy lelki életet élnek azzal, hogy elmennek a templomokba, vagy este elmondanak egy-egy imát. Nos, valóban ez is a lelki élethez tartozik, de olyan szinten van már „kiéhezve” lelketek, hogy olyan, mintha a sivatagban szomjazónak adnátok egy csepp vizet…
Tisztulásra vágyik a lelketek. Arra vágyik, hogy megtisztuljon a nehezteléstől, félelmektől, aggodalmaktól… Vágyik arra, hogy megfürödjön a békében. Vágyik a megbocsátásra, arra, hogy értelmezze a tanultakat, hogy átértékelje tapasztalatait…
Lelketek tudja azt, hogy a karma törvénye mennyire kötelezi őt, és azt is tudja, hogy ebben a térben /még ha más időben is/, de ebben a dimenzióban tudja csak helyrehozni, jóvátenni mindazokat a dolgokat, amelyek tanulási szakaszai által jóvátételt igényelnek.
Sokszor azt látom, hogy megfutamodtok azon lehetőségek elől, melyeket lelketek írt meg magának, hogy helyreállítsa a rendet. Megfutamodtok szembenézni a félelmeitekkel, nem tisztázzátok nézeteltéréseiteket másokkal, sem önmagatokkal, halogattok, tereltek…
A végidő idejében lelketek lehetőséget kapott az Atyától arra, hogy „felülírja” karmikus élettörténetét. Ha azt érzi egy lélek, hogy földi élete során szinte lehetetlen megélnie, helyrehoznia mindazon dolgokat, melyekre ő vágyik, akkor engedélyt kap arra /ha kéri a lélek/, hogy még az idő előtt hazatérjen égi otthonába, mely időt leszületése előtt megtervezett. Hazatér, hogy ha lehetséges, akkor egy újabb leszületés alkalmával sokkal nagyobb nyomatékossággal megtapasztalhassa mindazt, amit a karma törvénye rámér. Sürgeti az idő a lelkeket, mert a lélek érzi, hogy túl sok alkalma már nem marad arra, hogy éljen a leszületés ajándékával ezen a Földön.
Őszintén örülnék annak, ha egy kicsit komolyabban átértékelnétek mindennapjaitokat és azt, hogy mivel töltitek el azt az értékes időt, mely felett még rendelkeztek.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
