Elutasítás, szeretetlenség, egyedüllét
Legutóbbi témám folytatásaként az elutasítás, szeretetlenség és egyedüllét témákkal fogok foglalkozni ezen a héten. Kezdem egyre inkább örömmel írni ezeket a cikkeket, köszönöm, hogy megoszthatom gondolataimat veletek!
Elutasítás
Igazán nem tudom hol is kezdjem ezt a részt? Mindenki átesett már legalább egyszer ezen a tapasztalaton. Egy igazán kellemetlen érzés, különösen, ha párkapcsolati témáról van szó. Ugyanakkor életünkben minden területén felütheti a fejét, hiszen ez mindennel kapcsolatos, ahol nemet mondanak nekünk, amikor nem értenek velünk egyet. A különbség csupán annyi, hogy máshogy reagálunk rá.
Az első tapasztalások
Különösen jellemző lehet ez a tapasztalás fiatal korban, amikor még csak próbálgatjuk a szárnyainkat párkapcsolatok és ismerkedés terén. Ha kellően magabiztos vagy, nagyobb eséllyel lehet sikered egy randi megbeszélésében. Ha kevesebb az önbizalmad, akkor több esélyed van egy elutasításra. Sajnos ez picit veszélyes, mert idővel kialakíthat benned egy félelmet. „Mi van akkor, ha megint nemet mondanak?” Piszkosul fájdalmas tud lenni. Ez tovább erősítheti bennünk az alacsony önértékelést és kialakulhatnak kommunikációs problémák is. Ilyenkor pocsékul érezzük magunkat, akár hibáztathatjuk is magunkat amiért hülyeséget mondtunk, vagy csak azért, mert megint nem sikerült találni magunknak valakit, aki viszonozná az érzéseinket vagy a vonzalmunkat.
Én magam is többször átestem ezen a megtapasztaláson. Bár ezt már gondolhattátok abból, ahogyan fogalmaztam az előző sorokban. Hogy mi segített akkor ezek feldolgozásában? Semmi, esetleg az idő és a felejtés.
Elfogadás
Ma viszont már sikerült elengednem ezeket és máshogy tekinteni rá. Hogy mi az, ami változott? Elfogadtam, hogy ez olyasvalami, amit nem irányíthatok. Mindenkinek meg van a szabad akarata, ebben is. Mivel megbékéltem a másikkal, a gondolattal és önmagammal is, így nem voltak bennem elvárások, s így nem hibáztattam magam, ha elutasítottak.
Emlékeztek még, amikor azt mondtam, ez ugyanolyan, mint amikor valaki másban nemet mond? Az is sokat segített ennek feldolgozásában, hogy összevetettem a kettőt. Miért reagálok úgy egy visszautasításra, mikor simán elfogadom azt, ha más nem ért velem egyet valamiben? Te ezt hogyan kezeled? El tudod fogadni azt, ha mások más véleményen vannak veled? El tudod fogadni az ő igazságukat? Lényegében azért fáj a visszautasítás, mert nem tudjuk elfogadni a másik igazságát vagy szabad akaratát. Ő máshogy látja kettőtöket, más útja van, talán valaki mással.
Szeretetlenség
Érdekes téma ez és sajnos azt tapasztalom, hogy egyfajta népbetegség manapság. Az emberek vágynak a szeretetre, de nem tudják, hogyan jussanak hozzá. A legtöbben valamiért kívülről várják ezt az érzést. Mivel kívülről várják, végtelenül vágynak arra, hogy párkapcsolatban éljenek. Esetleg szeretteiktől várják azt a szeretetet amire szükségük van, amit meg akarnak kapni, amit birtokolni akarnak. Ez a legtöbb esetben valamilyen bekorlátozott formában létezik, eldöntötték, hogy ha szeretnek engem, akkor azt így és így teszik.
Szeretet forrás
El tudjátok képzelni, hogy nincs szükség külső forrásra? Mi magunk vagyunk a legmegfelelőbb szeretet források. Hogy miért? Mert részei vagyunk Istennek és Ő szeret bennünket. Ugyanazt a szeretetet tudjuk áramoltatni magunkból önmagunk és a Világ felé, amelyet Ő is áramoltat felénk.
A hiány kialakulása és a gyógyír
Miért gondoljuk hát, hogy nem szeretnek minket? Az egyik oka, hogy az emberek elfelejtettek igazán szeretni. Fogalmuk sincs hogyan kell, esetleg nem volt kitől megtanulni vagy korlátolt elképzelésük van róla. A másik meg, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, mi is az a szeretet. Milyen formában létezik, vagy hogyan fejezhető ki?
A legfontosabb pont itt talán mégis az, hogy ha úgy érezzük, hogy nem szeretnek minket, akkor elgondolkozzunk azon, hogy mi szeretünk-e? Csak az tud áramolni hozzánk, ami tőlünk elindul. Így könnyen elmondható, hogy ha szeretetlenséget érzek magamban, akkor szeretnem kell. Mindenkit! (A mindenkiben önmagam is benne van.) Még azt is, aki megbántott! Most!
Szeretnél megtanulni szeretni? Vagy épp megtanulni jobban szeretni? Kiváló forrása ennek két könyv. Az első bemutatja az öt szeretet nyelvünket: Gary Chapman: Egymásra hangolva. Az eredeti könyv után, több tovább gondolt könyv is napvilágot látott. Ajánlom mindegyiket elolvasásra. Hogy valaki milyen szeretet nyelveket használ, az Interneten könnyen találni hozzá tesztet.
A legtöbb esetben azért érezzük úgy, hogy szeretet hiányunk van, mert nem úgy vagy nem abban a minőségben szeretnek minket, mint ahogy azt várjuk vagy ismerjük. Ebben segít az első könyv, hogy felismerd, mások hogyan szeretnek téged. Segít felismerned másokban, hogyan fejezik ki veled szemben szeretetüket. Ritka az olyan, aki az összes nyelvet ismeri és gyakorolja. Ha ismered a másik szeretet nyelvét, tudod hogyan viszonozd azt. Ha valaki mindig megcsinál helyetted mindent, akkor nagy valószínűség szerint a szívességek nyelvét ismeri. Tégy hát te is érte valamit. Mint oly sok minden, ez is tanulható. Ha elfogadod, hogy más módon is lehet szeretni, idővel te is képessé válsz arra, hogy mások nyelvén fejezd ki és fogadj be szeretetet.
A másik könyv, ami segíthet jobban szeretni az szintén Gary Chapman-től A Szeretet, mint életforma. Segít felismerni, hogyan finomíthatunk cselekedeteinken annak érdekében, hogy áramoltassuk a szeretetet. Hiszen szeretni csak úgy tudsz, ha megvan benned mind a hét elem: kedvesség, türelem, megbocsátás, udvariasság, alázat, nagylelkűség és őszinteség. Ugyanez igaz önmagadra is. Önmagadat szeretni csak akkor tudod, ha gyakorlod ezt a hét megnyilvánulást.
Egy kicsit máshogy
Ezt a témát szeretném egy másik oldalról is megközelíteni. Bizonyára tudod és felismerted már, hogy minden egy. És azt is, hogy minden energia, még az anyag is, csak más rezgés szinten vannak. Tudod azt, hogy Isten maga a fény és a szeretet. Utóbbit emberi ésszel nem is igazán tudjuk felfogni, hogy mennyire vagy milyen minőségben szeretet. Azért, hogy felismerd, egy vagy a szeretettel és Istennel, csak az ego-d az, ami megakadályoz. Úgy érezteti veled, hogy te egy külön entitás, egy külön lény vagy. Egy egyéniség, amelyben kissé benne van az, hogy egyedül. Szerinte egy különálló lény vagy aki nincs kapcsolatban senkivel és semmivel. Ez valamilyen szinten igaz is, de ugyanez a gondolat foszt meg téged attól, hogy szeretve érezd magad.
Mi van akkor, ha azt mondom, egyszerre igaz egyik és a másik is? Ha egy egyéniség vagy ami valami miatt más, mint a többi, mégis valaki, aki egy a többivel. Nincs közöttetek határ, mert egybe olvadtok. Csupán az ego-d az ami ragaszkodik ahhoz, hogy ő/te egyedi és elkülönül minden mástól. Mindezt csupán azért, mert ez van benne a lényében. Címkéz, elhatárol, ítélkezik. És egyúttal elzárja önmagát mindattól a határtalan energiától, amely a világban jelen van. Amely maga a világ. Amely maga a szeretet. A szeretet, ami Isten. Erről egyébként egy másik könyvet tudok ajánlani, ez pedig James Redfield Mennyei Prófécia című műve. Nagyon izgalmas, ajánlom elolvasásra! Igaz, nem teljesen csak ezzel foglalkozik, de én ebből a könyvből értettem meg ezt a gondolat menetet.
Egyedüllét
Hagyományos értelemben, az egyedüllét egy nem kívánatos dolog. Legalábbis, a szüleink/nagyszüleink még ezen a véleményen voltak. Aztán nem is olyan régen, elindult a szingli létforma. Divat lett egyedülállónak lenni.
Függőség
Az egyedüllét egyeseknek kellemetlen életforma, mert nem tudják elképzelni az életét úgy, hogy azt egyedül töltsék. Különösen igaz ez akkor, ha egy kapcsolat végén találjuk magunkat, annak lezárásaként. Egyesek gyászként élik meg, mert elvesztették életükben azt, akit szerettek… Vannak, akik kapcsolat függők hiszen már rohannak is egy másik ember karjaiba. Csak akkor hiszik el, ha szerethetőek, ha párkapcsolatban élnek.
Tényleg olyan fontos az, hogy mindig legyen az életünkben valaki, akivel megoszthatjuk azt? Csak akkor vagyunk szerethetőek, ha életünket összekötjük/megosztjuk valakivel? Azon túl, hogy az ember egy társas lény, miért hiszi, hogy csak akkor élhet boldogságban és szeretetben, ha nincs „egyedül”? Valamiért úgy hisszük, hogy szeretni igazán csak egy párkapcsolatban lehet. Mintha az lenne a csúcs… Valóban így van?
A szeretet minőségének fejlődése
Írásomból talán érződik, hogy a szeretet nem áll meg egy párkapcsolatban, szerelemben. Nem áll meg egy vér szerinti, családi kapcsolatban. A szeretet ennél sokkal több. Mégis, valamiért elfelejtettük. Talán mert el kellett felejtenünk, hogy újra felfedezzük és megtanuljuk itt a Földön. Vagy, hogy lehozzuk ide, a Földre…
Szerintem a párkapcsolatok és az egyedüllét ugyanolyan körforgás, mint a születés és a halál. A szeretetben az egyedüllét az, ami meghozza azt a változást, amire szükségünk lehet ahhoz, hogy közelebb jussunk ahhoz a fajta szeretethez, amelyet Atyánk képvisel.
Az egyedüllétben van időnk és energiánk magunkkal foglalkozni. Átnézni és értékelni a történteket, amelyek a párkapcsolatunkat meghatározta. Az ahogyan bántak velünk, vagy mi bántunk a másikkal. Van időnk megbocsájtani önmagunknak és a másiknak, vagy megfogalmazni azt, hogy mit szeretnék egy új kapcsolattól. Sajnos nem mindig ez történik. Hiszen ego-nk szeret ragaszkodni ahhoz, ami az „övé”. Elő vesszük az önsajnálatot, az önhibáztatást és önutálatot. A haragot és a másik utálatát, valamint mindazt, ami megnehezíti az „újjá születésünket”. Az új helyett még mindig a régivel foglalkozunk és próbálunk vissza menni oda, ahol voltunk. Nem hasonlít ez ahhoz, amikor elveszítjük szeretteinket?
A szingliknek alighanem ebből a lett elege. Úgy döntöttek, hogy erős, önálló személyek lesznek. Nem keresik a szerelmet, mert nem hiányzik nekik mindaz a dráma és fájdalom, ami a végén történik. Ezzel viszont megfosztják magukat a fejlődéstől. Attól, hogy szeretet minőségük közelebb kerüljön Atyánkéhoz. Ha komolyan gondoltál, ez a döntésük viszont valószínűleg azért történt így, mert nem tudják hogyan léphetnének előre ezen az úton.
Körforgás
Párkapcsolatban vagy egyedül, pont ugyan olyan, mintha a nappalok és éjszakák váltakoznának. Egy természetes körforgás. Vegyük ki hát mindazt belőlük amit nyújtani tudnak a legmegfelelőbben!
Zárás képen, tegyük fel a következő kérdést. Mi történik akkor, ha két olyan fél kerül kapcsolatba, akik túl vannak azon, hogy hagyományos párkapcsolatban és hagyományos szeretetben éljenek? Pontosan erre most nem tudok választ adni, de annyi bizonyos, hogy „valami csodálatos”!
Szeretettel, Gergő
