Drága Kincseim!
Ma egy nehéz témával jöttem. Az elengedésről szeretnék beszélni veletek. Ezt a nehéz érzést mindenképpen meg kell tapasztalnotok, ha kizökkentek az áramoltatás/áramlás folyamatából. Ha birtokoltok. Legyen az személy, érzés, tárgy… Elengedni annyit jelent, hogy megérteni, elfogadni és szeretni…
Sokkal könnyebb kimondani, mint megtenni. Az elengedést csak sok-sok gyakorlás által tudod elsajátítani, ezt nem lehet megtanulni másképp. Ha valamihez érzelmileg kötődsz, bármilyen erős érzelem fűz hozzá /legyen az félelem, düh vagy szeretet/, egy stabil éteri kötelék épül ki közöttetek. Ezt a köteléket csakis tudatossággal tudod leépíteni. Természetesen segítségedre tudunk lenni ebben a folyamatban is, de ehhez szükséges az a bizonyos 10%.
Fontos, hogy időszakonként felülbíráljátok a múltban meghozott döntéseiteket. Hogy az szolgál-e még benneteket, elősegíti vagy korlátozza jelenlegi életeteket. Lehetett a múltban egy kedvenc ruhátok, amit már régen nem használtok, mert van már másik 10 új kedvencetek is, vagy lehet egy régi vágyatok, ami 20 éve még erős vágyként jelent meg életetekben, de most a jelenben, már csak azért érzed vágynak, mert az éteri kötelék miatt érzelmeiddel életben tartod, de tudatossággal végiggondolva a jelenben már nem is annyira fontos, hogy megéld.
Ha használod a tudatosságodat, egyébként is különbséget tudsz tenni az ego vágya és a lélek szüksége között. Ha erre oda tudsz figyelni, aktuálisan, mindig a jelenben, akkor biztos, hogy csak olyan dolog vagy élethelyzet megtapasztalására vágyakozol, mely lelked fejlődését, megerősödését szolgálja. De most leginkább arról beszélnék, hogy mit tegyél azzal, amit már megszereztél, de már nincs rá szükséged.
A legelső lépés mindenképpen az érzéseid felvállalása. Merd megélni érzéseidet, merj szembenézni azzal, hogy most dühös vagy, hogy most fáj. Úgy nem lehet elkezdeni egy lelki munkát, hogy letagadod azt, amit érzel. Nem kell az érzéssel azonosulnod, de fogadd el, hogy ez van, mert csak a vannal tudsz mit kezdeni.
A második lépés a tudatosítás: fontos végiggondolnotok, hogy az a szokás, az a tárgy, az a vágy mely „birtokol” téged, szolgál-e még. Igen. Birtokol téged. Csak gondold el, ha te birtokolsz bármit is, akkor az, amit birtokolsz, rabbá, függővé tesz téged. Mindenképpen korlátoz. /Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül rossz dolog a korlát. A korlátra szükség van, csak aktualizálni kell a korlátot./ Megfoszt a szabadságodtól, a szabad áramlástól. Nos, ha átgondolod, hogy most már nem szolgáljátok egymást, akkor elérkezünk a következő lépéshez.
A harmadik lépés: „Mire tanított engem? Mit adott nekem? Mivel lettem több általa?” kérdésekre való válaszkeresés. Mire tanított téged az az élethelyzet, a személy? Mivel lettél gazdagabb általa? Minden élethelyzet megtapasztalása gazdagabbá tesz benneteket. Tudom, hogy az első reakciótok a fájdalom, a düh, de ez nem a lelketek megtapasztalása, ez csak az egótok által gerjesztett érzések megélése. Csak gondolj bele egy szeretett személy elvesztésébe. Kénytelen vagy elengedni, mert nem tudsz mit tenni, csak a helyzetet elfogadni. De szinte minden esetben nem is az eltávozott szeretteidet „sajnálod”, hanem önmagadat, hogy itt hagyott, és mi lesz most veled! És ez az ego, aki csakis magával törődik. Az már kevésbé érdekli őt, hogy az eltávozott hozzátartozónak már ott sokkal jobb és könnyebb, ahová kerül.
A negyedik lépés a helyzet értékelése után a tudatosítása annak, hogy egy hasonló helyzetben mit tennél másképpen. Hiszen többségében a hibáitokból tudtok tanulni. /Igen, vannak, akiknek nagyon sokszor el kell követniük ugyan azt a hibát, hogy ráébredjen arra, hogy legközelebb már ne kövesse el ugyan azt./ „Mielőtt a számhoz emelem a forró levesbe mártott kanalat, megfújom azt, hogy ne égesse meg a számat.”
Ötödik lépés a megbocsátás. Megbocsátás önmagatoknak, a szituációban résztvevő személyeknek, és magának az élethelyzetnek. A szívből való megbocsátás az igazi megbocsátás. Az nem elég, hogy eldugjátok a fájdalmatokat a szekrénybe, hogy ne is lássátok, majd a szekrényt is becsomagoljátok egy szőnyegbe… Ha így tesztek, jönnek a komolyabbnál komolyabb betegségformák, mert megmérgezitek lelketeket. A megbocsátással elengeditek a fájdalmat. Az elengedés azt jelenti, hogy már nem fáj… Az a fajta szeretet, melyet többségében megéltek egy fájdalmas szeretet, mert ragaszkodással, birtoklással, számítással van megfűszerezve és nem önzetlenséggel. Ezért, ha fáj, amikor szeretsz, tudd, hogy az nem önzetlen szeretet, vagy ha az, akkor birtokolni akarod azt és nem áramoltatni. Természetesen a helyzet válogatja, hogy melyik lépést teszed meg éppen, /igazából nem a sorrend számít/ de ezen lépések megtétele nélkül nem fog menni az elengedés. Legyen az egy rossz szokás, vagy régi szokás elengedése, élethelyzetekhez kiépített káros reakciók, személyek, tárgyak…bármi elengedése, ami már nem szolgál benneteket.
Meg kell értenetek, hogy elsősorban a ragaszkodást a birtoklást kell elengednetek, a tapasztalásotok az ott marad örökre bennetek, a lelketekben, mint egy film negatívja. A megtapasztalást nem kell elengedni, az a sajátotok marad. Azt nem veszi el senki. Ez által gazdagodtok és fejlődtök. Elengedni tulajdonképpen azt jelenti, hogy igazán, szívből szeretni!
Ha eljutottál már ideáig, akkor innen már sokkal könnyebben megy majd az elengedés, tulajdonképpen a folyamat lezárása. Ha szeretettel végzed ezt a tisztogatást, akkor igazából át tudod érezni azt, hogy mindez érted történt, azért, hogy több legyél, hogy más legyél, hogy jobb legyél. Ha végig jártad ezt az utat, akkor már igazi HÁLÁVAL tudsz ránézni helyzeteidre. Hálás tudsz lenni mindazért, ami megtörtént veled. Hálás tudsz lenni mindazért, amit meg kaptál, és mindazért, amit elengedhettél…és még azért is, ami nem lehetett a tiéd…
Hatodik lépés a lezárás: Magának a folyamat lezárásának több rituáléja is létezik. Próbáljatok ki egy párat, hogy megérezzétek, hogy melyik áll hozzá tok a legközelebb ott és akkor. Helyzete is válogatja, hisz vannak dolgok, melyeket másképp kell, vagy lehet elengedni, megélni.
FONTOS AZ, HOGY MINÉL HAMARABB KEZDJETEK HOZZÁ! El kell, hogy engedjétek mindazt, ami nem szolgál már benneteket, hogy egy sokkal jobb minőséget, egy újat kapjatok. Mennyei Atyám annyi örömteli ajándékot tartogat még számotokra, de sokatoknak azért nem tudja átadni, mert már annyira tele van a szekrényetek, hogy nem tudjátok hová tenni azt az „új ruhát”.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi,
ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet.
Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal,
élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó
szeretetem áldásával: Szűzanya”
