Drága Kincseim!
…Aztán abból is tanultok, és így fejlődtök.
Csak gondoljatok bele, amíg egy kisgyermek megtanul egyedül járni. Milyen folyamatokon megy végig, és hányszor „hibázik”. Megtanul felülni, majd állni, majd kapaszkodva járni, majd bizonytalanul tipegni, majd stabilan menni, majd szaladni, majd művészetté téve a mozgást, például táncolni… És közben hányszor elesik! Megtanul elesni, megtanul felállni, megtanul vigyázni, megelőzni dolgokat. Megtanulja, hogy nagyobb mozgás előtt nem árt bemelegíteni /rákészülni, átgondolni/… és még annyi mindent megtapasztal, hogy kinek foghatja meg a kezét, hogy ki kapja el estében, hogy ki vigasztalja meg őt, ha egy kicsit jobban megüti magát, hogy igenis van vigasz és gyógyír! Van gyógyító puszi.
A kisgyermek sem arra figyel, hogy elesett, és többé fel se akar állni. Nem a kudarcaira figyel, hogy „legközelebb megint elesek”. Nem vádolja magát, hogy ő milyen, hogy nem úgy született, hogy nem tud rögtön járni. Nem hibáztatja magát a „tökéletlensége” végett. A gyermek lelke ösztönösen keresi a fejlődés, a tanulás, a továbblépés lehetőségeit!
Elfelejtették a felnőttek, hogy nekik is van egy gyermek lelkük. Mindig is volt, mindig is az volt, hisz mindannyian a jó Isten gyermekei vagyunk örökkön örökké. Azt gondolják sokan, hogy azért, mert a testük „felnőttes”, és szerintük eljárt felettük az idő, ezért nekik már nem úgy kellene az élethelyzetekre nézni, mint egy gyermeknek. Pedig igen. Leírják magukat, hogy nekik ez úgysem fog sikerülni, mert eddig soha nem sikerült… Pedig csak változtatni kellene, egy kicsit másképp kellene cselekedni és tanulni a „hibákból”. Persze előtte ezt be is kellene látni, ami szintén nem megy könnyen. Bemerevednek a felnőttek, elveszítik a rugalmasságukat. /Akinek nem inge, az ne öltözzön most ebből a ruhásszekrényből./ De tudjátok, felnőttkorban is lehet ám lazítani, hajlékonnyá válni, a merevségeket, görcsösségeket fellazítani. Vissza lehet nyerni rugalmasságotokat felnőttkorban is. Nem csak a fizikai rugalmasságról beszélek itt elsősorban.
Ébredjetek fel! Nézzétek meg, hogy Atyám kegyelme által mennyi mindenre képesek vagytok és lehettek. De ezt a képességeteket elsősorban arra használjátok, hogy lelketek felvállalt feladatára összpontosítva gondolkodjatok, cselekedjetek és SZERESSETEK!
Említettem a „hibát”. Nos, tudnotok kell, hogy felnőttkorra az egótok annyira megtanult címkézni, hogy minden általa vélt és általa nem sikeres történést címkéz, és ő nevezi el a tapasztalás folyamatait hibának. Életetek során kialakított egótok egy értékrendet, mondhatni egy ítélőtáblát, és ez alapján ítél sokszor „eleveneket és holtakat”. Önmagatokat, másokat. Önmagatok és mások cselekedeteit, motivációit… mindent. Ha hagyjátok! Ő akar lenni a mindenható. Csak rajtatok múlik, hogy ezen is mikor változtattok, mert ezen csak ti tudtok változtatni. Ezen a szemléletmódon. A gyermek hibázik, amikor elesik járástanulás közben? De úgy egyébként is? Ha nem esnénk el, akkor nem tanulnánk meg elesni sem, de felállni sem. Minden, ami az egonk szerint nem tökéletes, valójában alkalom és lehetőség a tanulásra, fejlődésre, a jobbá válásra és nem HIBA. Az ego elfeledteti velünk, hogy nem tökéleteset kell csinálnunk, hanem tökéletesen. Ami azt jelenti, hogy az adott helyzetben, az adott körülmények között, az akkori fejlettségünknek megfelelően a lehető legtöbbet kihozva magunkból, az akkori tudásunknak megfelelően a lehető legjobb cselekedettel. Az, hogy esetleg 5 perc múlva már másképp döntenél, az azt jelenti, hogy az alatt az 5 perc alatt tanultál valamit, és az új tudásodat, tapasztalásodat beépíted az életedbe.
Gyakran találkozom azzal a kissé zavarodottságot előidéző élethelyzettel, amikor belekényszerítitek magatokat olyan döntésekbe, melyekre nem adtok magatoknak elég időt, hogy átgondoljátok. Kérlek benneteket, hogy ilyen állapotban ne hozzatok meg komoly döntéseket, mert akkor nem tudjátok átgondolni, kellően átlátni vagy megfelelő személlyel átbeszélni a dolgokat. Akkor sem hibáztok, ha így cselekedtek, csak keresztülmentek egy tanulási folyamaton, és tanultok a helyzet által teremtett lehetőségből. Hogy aztán használjátok-e ezt a tudást? Az megint csak rajtatok múlik.
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
/Üzenetet átvette: Kati mama/
