Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy egyén leginkább kétségbe ejtőbb helyzete az, amikor döntésképtelenek vagyunk. Van előttünk egy, vagy akár több helyzet is, amiben sem tapasztalatunk, sem más tudásunk nincsen. Nem tudjuk, hogyan fogjunk neki a megoldásnak, vagy csak egyszerűen lefagyunk a gondolattól, hogy „ezzel most meg mit kezdjek”? Életünket nagyban nehezítik ezek a helyzetek, de ezekből kilábalni csak akkor fogunk tudni, ha döntünk. Mindegy, hogy mit.
Hogy miért is olyan nehéz általában a döntés? Több oka is lehet megbújva a mélyben, de a legtöbb esetben a félelemig vezethető vissza az ok, mert nem tudjuk, hogy a döntésünknek milyen következményei vagy eredménye lesz. Jól járunk vagy sem? Jól döntünk vagy sem? Ez ismét az egyik játszmája egonknak, ahol egyik játékát a másikba ékelve próbál irányítani bennünket.
A félelem, mint fék
Ahogy az előbb említettem, a félelmünk egy elég nagy akadály bennünk, hogy döntésünket meghozzuk. Ennek persze több oka is lehet. A legtisztább formában félünk a jövőtől, döntéseink következményeitől, a felelősségtől, amit vállalnunk kell minden egyes döntés után. Ez valóban ijesztő lehet minden egyes alkalommal. De ez valami olyasmi, amit felnőttként mindig fel kéne vállalni. Ettől nem futhatunk el! Egyénenként változhat, hogy valaki melyiket tartja rosszabbnak. Ha magammal kapcsolatban történik rossz a döntésem kapcsán, vagy valaki mással kapcsolatban? Ne felejtsük el, hogy eredetileg, mi lelkek vagyunk ember testben, emberi tapasztalatokat jöttünk szerezni, nem pedig fordítva!
Valóban kellemetlen, ha másnak okozunk olyan élményeket, amelyek egy életre meghatározhatják őt. Ebben az esetben megnyugvást okozhat, ha úgy gondolkozunk, lehet megírta magának ezt az eseményt mielőtt leszületett volna? Ez ugyanúgy igaz magunkra nézve is, ha valami „rossz” történik velünk döntésünk hatására, ezt megírhattuk magunknak.
Mi van akkor, ha nem írtuk meg magunknak, vagy a másik önmagának? Ebbe a gondolatba nem feltétlenül kell bele menni, az angyalok és Atyánk tudja mit kell tenni ebben a helyzetben. Fogjuk fel úgy, hogy ez egyfajta szorgalmi feladat? Döntésed mindenképpen tanít neked valamit és tapasztalatokat szerzel általa. Ha másra is hatással van döntésed, akkor másoknak is tanít valamit. Legalábbis, ez lenne az optimális felállás.
A félelmeinket csak a hitünkkel tudjuk legyőzni. Higgyük el, hogy döntéseink csak jót hoznak mások életébe. Még akkor is, ha ez nem látszik elsőre! Ne feledjük, hogy sokkal többek vagyunk puszta embereknél. Lelkek vagyunk, akik tanulni vannak itt. Ha ezt nem veszíted el szem elől, akkor könnyebb elfogadnod, hogy az a döntésed, ami látszólag valami rosszat hozott, az valójában a lélek gyarapodását hozta el. Vannak olyan tanulni valóink, amiket csak akkor tanulhatunk meg, ha „kellemetlen” helyzetbe kerültünk.
Tökéletességre való törekvés
Ez a téma elég ismerős számomra. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire igyekszem mindig a lehető legjobban megoldani/megcsinálni valamit. Talán azt is tudod rólam, hogy Mérleg csillagjegyben születtem. Rájuk pedig nagyon jellemző, hogy mindig mindent mérlegelek. Emiatt folyamatosan információ éhségem van, jó döntést pedig csak akkor lehet hozni, ha minden információ a birtokomban van. Mivel a legtöbb esetben kevés információ áll rendelkezésemre, sokszor halogatok döntéseket.
Mint olyan sok minden, ezt is a félelem fűtheti. Nem akarunk rossz döntéseket hozni, mert félünk a következményektől. Akár magunknak, akár másoknak ártunk a döntéseinkkel, nagyon is képes minden döntésképtelen helyzetbe hozni.
Mások véleménye
Talán már te is voltál olyan helyzetben, melyben mások véleménye miatt állított meg döntésedben? Valamit nagyon szeretnél megcsinálni, vagy épp valamit nem szeretnél megcsinálni. Mégis, amikor arra kerül a sor, akkor mégis inkább úgy döntesz, hogy mások véleménye miatt inkább az ellenkezőjét teszed annak, amit eredetileg szerettél volna. Vagy inkább csak nem csinálsz semmit, bele sem vágsz, azért nehogy valami olyat gondoljanak rólad, amivel nem tudsz, vagy nem akarsz azonosulni.
Foglalkoztam már ezzel a témával, így már nem mondok újat neked, ha azt mondom, hogy ezt is a félelem fűti. Bővebben itt olvashatsz a félelemről, ha még nem tetted volna.
Önbizalomhiány
Többször kerülhetünk olyan helyzetbe amikor döntenünk kell olyan felállásban, amiben még sosem voltunk. Nem voltunk még ebben a helyzetben, és nem ismerjük a hozzá szükséges tudást vagy tapasztalatot sem. Önbizalom hiányunk ilyenkor mindig nehézzé teszi a döntést és gyakran halogatásra ösztönöz minket. Ha tehetjük mert van lehetőség rá, mindig keressük a már bevált megoldásokat, még akkor is, ha az nem a legmegfelelőbb megoldás lenne látszólag, vagy épp egyáltalán nem illik a helyzetre.
Mint az eddig elhangzott esetekben, itt is a félelem bújuk meg a háttérben. Félelem az ismeretlentől. Bővebben itt olvashatsz a félelemről, ha még nem tetted volna.
Miért fontos a döntés megtétele?
Szerintetek miért?
Talán egyet értünk abban, hogy minden energia (még az anyag is). Ezt még Albert Einstein is meghatározta és ahogy tudom, az magasabb szintű iskolákban is oktatják. Legalábbis, szó van róla. Megfigyelted már, hogy minden rendszer csak akkor működő képes, ha valamit bele tesznek, és abból később távozik valami? Ez ugyanúgy igaz az emberre és az autóra is. Viszont ez szintúgy igaz arra is, ami már nem anyagi szinten működik. A csakráink befogadnak energiát, majd leadják azt. Ezt együttesen úgy is hívjuk, hogy áramoltatjuk az energiát. Valami jön hozzánk, majd valami távozik tőlünk.
Így működik ez a döntésekkel is. Ha megállunk és egy döntésképtelen helyzetbe kerülünk, azzal akadályozzuk az energiák áramlását életünkben. Ha túl sokáig halogatjuk, előbb utóbb valamilyen kellemetlen helyzetben találhatjuk magunkat. A döntés meghozása annak az energia áramlásnak a része, ami életünket elsősorban meghatározza. Ha nem teszünk meg döntéseket, akkor sosem fog életünk előre haladni.
Szeretettel, Gergő
Rengeteg gondolatot ébresztett bennem ez az írás, köszönöm, Gergő.
Én a gyerekeimnek azt tanítottam, amit magam is úgy tanultam, hogy ha egy döntés megváltoztatható, akkor az nem lehet rossz, tehát nem kell halogatni.
Jó lenne ezt jobban szem előtt tartanom.
Minden döntés előtt kapunk égi útmutatást, csak kérni kell.
Egyre inkább azt élem, hogy pl a munkám kapcsán nem kell és nem is lehet döntenem, mert mások átvállalják ezt a fejem felett. Mostanában ez nyomaszt leginkább.