Ezen a héten úgy gondoltam, hogy az ítélkezésről fogok elmélkedni, gondolataimat össze szedni és azt „papírra” vetni. Azt kell mondjam, hogy ez a téma egyszerre közeli és mégis távoli. Pont ezért a kettősség miatt, picit nehéz téma számomra, mert életem legnagyobb részében az elfogadás volt a jellemző. Viszont én sem vagyok szent! Sikerült példát is találnom ahol megtapasztaltam magamon ezt a viselkedést, később erről szintén fogok szót ejteni. Hál’ Istennek, kevés alkalmam volt ezt megtapasztalni. Mégis, úgy érzem, tudom miről van szó. Csak a megfogalmazás az, ami nehezebb. Olyan kérdések foglalkoztatnak most, hogy mikor ítélkezem másokról és miért? Ezeket igyekszem körbe járni és később megpróbálom megfogalmazni azt is, hogyan tudtam mindezt elhagyni az életemből.
Miről beszélsz te?
Az ítélkezés alattomos tulajdonság és emberhez méltatlan viselkedés. Enyhébb és erősebb esetek is előfordulhatnak. Egyszer csak ott van a gondolataink között és észre sem vesszük miket gondolunk a másikról. De miből is fakadnak ezek a gondolatok és érzések? Az ítélkezés folyamata nagyon gyorsan megtörténhet és egyaránt történhet pozitív és negatív értelemben is. Negatívan akkor, ha jobbnak vagy többnek gondoljuk magunkat. Szóba jöhet az intelligencia, vagyon, vagy bármi ami kicsit is megkülönböztet a másiktól. De miért gondoljuk azt, jobbak vagy többek vagyunk a másiknál? A saját tapasztalatainkat, tudásunkat, viselkedésünket összevetjük azzal amit tapasztalunk, érzékelünk a másiktól/másikból. Kocsija sincs és tömegközlekedéssel jár, a ruhája meg kopott? Mekkora vesztes az ilyen, igaz?
Pedig a háttérben ez a valaki szeret tömegközlekedéssel járni és épp a menő vállalkozásához tart (amiből élete végéig munka nélkül megélne), hogy besegítsen az alkalmazottainak a munkában mert szereti „bepiszkítania” a kezét.
Pozitívan is ítélkezhetünk, ha valakiben többet látunk, mint ami valójában. Ekkor is ítélkezünk, mert pár pillanat alatt felmérjük, kivel van dolgunk. Drága kocsija van és még elegánsan is öltözködik drága ruhákba? Biztos gazdag és jól keres. A háttérben meg lehet, hogy végrehajtók járnak utána mert adósság csapdába került, és hamarosan mindenét elveszti.
Ítélkezünk, abból amit látunk. A látottakhoz hozzá képzelünk valamit, aztán eldöntjük, hogy a piramis melyik fokán van az illető hozzánk képest. És mindezt miért? Hogy pár percre elégedettebbek legyünk attól, hogy valakinek rosszabbul megy? Vagy hogy legyen táptalaja későbbi irigységünknek?
Te sem vagy kivétel
Sajnos én sem vagyok szent. Ahogy már említettem, velem is megtörtént ilyesmi. Ráadásul úgy, hogy nem gondoltam volna magamról. Történt egyszer, hogy nyugodtan ebédelek és a mellettem lévő asztalnál egy párocska arról beszél, hogy a világ problémáit hogyan kellene megoldani. Számomra az ilyesmi nem több üres fecsegésnél, akkor már inkább maradjunk csöndben. Mégis, a párocska nagyon boldog volt, hogy ilyen okosan megoldottak mindent és hogy mennyivel könnyebb lenne, ha mások is így gondolkodnának, mint ők. Ebben a pillanatban vettem észre, hogy ítélkezem rajtuk. Hiszen én ilyen üres fecsegéssel nem foglalkozom. Tudom, hogy a világ problémáit ilyen könnyen nem lehet elintézni. Jobbnak éreztem magam attól, hogy ilyen csacskaságokkal nem töltöm az időmet, hiszen úgyis „baromság”. Megdöbbentem… Nagyon… Még a villa is megállt a számban! Lassabban kezdtem rágni, mint a tehenek kérődzés közben. Elgondolkodtam, miért tettem mindezt és hogyan tehetném jóvá. Gyorsan töröltem gondolataimat valamint azok energiáit, és önmagamra koncentráltam, kutatva magamban, mi okozhatta mindezen gondolatokat.
Mire jutottam?
A legtöbb esetben talán a bizonytalanság okozza, az önbizalom vagy éppen az önismeret hiánya. Keressük a biztos pontot ami meghatároz minket. „Ki vagyok én és hol állok most?” Ezt legkönnyebben másokkal való összehasonlításból tudjuk meríteni. Hogy mi okozza valójában ezeket a gondolatokat? Talál a félelem teszi? Bizonyosságot keresünk arra, hogy mitől vagyunk szerethetőek? Nehéz erre választ adni, de annyi bizonyos, hogy köze van az emberek egójához (az emberi egóról később szeretném gondolataimat megosztani). Az egó egyik játszmája, hogy szeretné magát kiemelni a többi közül és önmagát felemelni a mennyekbe. Csak azért, hogy neki jó legyen. Más nem érdekli.
Önmagamat elítélhetem?
Talán azt mondanád erre, hogy nem. Sajnos azt kell mondjam, hogy igen. Ismerős a lelkiismeret? Általában olyankor jelentkezik amikor csináltunk valamit amit nem kellene. Valamiért a társadalmunk arra rendeződött be, hogy teljesíts a lehető legjobban. Már az iskolában is rendszerezzük a gyerekeket és elvárásokat ragasztunk rájuk. Tegyük fel egy jónak mondható tanuló rossz jegyet visz haza. Most mi lesz? Anyu és apu biztos megbüntet, hiszen jó jegyet kell haza vinnem. Ekkor már jön is a lelki ismeret és önmagunk elítélése, mert tanulás helyett csavarogtunk. Ismerős?
Hogyan tedd le?
Miért nem érdemes ítélkezni? Az érzés, hogy jobb vagyok másnál, gyorsan tova száll és nagyon gyorsan átveheti a helyét egy olyan amikor mi vagyunk „kevesebbek”. Akkor meg már nem könnyebb és jobb úgy, hogy nem fogadom be magamba se egyiket, se másikat? Az egyensúlyra kell törekednünk nagyjából mindenben. Ilyen ez is. Miért billenteném ki az egyensúlyomat múló eufóriával, hogy aztán bezuhanjak a legmélyebb poklok bugyraiba? Ez volt az egyik, ami segített letenni mindezt.
Az emberek között nincs különbség. Mindenkinek két keze, két lába, egy feje, stb. van. Úgy születtél, hogy nincs semmid és úgy mész el, hogy nem vihetsz magaddal csak a tapasztalataidat. Ez a gondolat segített leginkább mások elfogadásában. Az, hogy valaki hogyan gondolkodik és cselekszik, sok mindentől függ. Megírt élethelyzetek, ami elég tág tud lenni a leszületett családtól kezdve egészen a fizikai vagy szellemi képességekig. Valamint eddigi tapasztalatai életéből is számottevő tényező lehet. Ezek szintén segítettek abban, hogy a jobban el tudjak fogadni másokat.
Végezetül
Nem vagy különb a másiknál. Inkább csak más. Ha másban nem, akkor a tapasztalataid azok amik megkülönböztetnek egymástól. Ez nem jelenti azt, hogy több vagy jobb vagy!
Talán a legérdekesebb helyzet, amikor azért ítélkezel másokon, mert ők ítélkeznek valakin. Sajnos nem mindenki jár a Fény útján, így nem találkoztak ezekkel a gondolatokkal. Nem ítélhetsz el valakit csak azért, mert nem hallott még valamiről. Teljesen természetes, hogy nem ítéled el a másikat tudatlanságáért, mert nem ismeri a kvantum mechanikát, hiszen még sosem hallott róla. Akkor miért tennéd azt más miatt? Elfogadtad ezt, fogadd hát el másban is úgy ahogy van!
Szeretettel, Gergő
