Drága Kincseim!
Köszönöm szépen, hogy ismét velem vagytok. Hálás vagyok figyelmetekért és azért, mert látom törekvéseiteket, hogy megcselekedjétek, ami szívetek vágya. Persze, most is megjegyzem, hogy akinek nem inge, annak nem kell magára vennie ezt a ruhadarabot sem.
Tudom, hogy nagyon sokan nem értitek, érzitek, hogy mi is a lelketek vágya. Azt gondolhatjátok sok esetben, hogy amire vágytok, az a lelketek vágya. De el kell nektek árulni, hogy általában nem az. A lelketek nem vágyik nagyobb házra, több fizetésre, új autóra, 8 fogásos menüre egy gourmet étteremben /ritkán ugyan vannak kivételek/… A lelketek inkább a csendre, a békére, a harmóniára, a megbékélésre, az elengedésre, a megbocsátásra, a félelem és aggódások nélküli életre vágyik. A megtapasztalásokra, a folyamatos áramlásra, változásra, a mindig jelenben élésre…
Ahhoz, hogy meg tudjátok tenni az elhatározásotok után, hogy megkeressétek lelketek vágyát, meg kell tanulnotok lecsendesíteni az elméteket, meg kell tanulni érezni a lelketeket. Fel kell venni a lelketekkel a kapcsolatot, időt kell szánnotok arra, hogy megismerjétek azt a csodálatos kis szeretetre méltó lényt, aki felvállalta és választotta ezt az életet.
Emberi mivoltotokból adódik, hogy csak fájdalom útján tudtok tanulni. Természetesen, ha tudatosan élitek mindennapjaitokat, akkor már nem lesz szükség a fájdalmaitok /legyen az fizikai vagy más fájdalom/ megtapasztalására. Amikor tudatosan élitek életeteket, akkor már végre úgy használjátok elméteket, és arra használjátok, amire teremtődött. Addig viszont el kell fogadnotok azt, hogy „veszteség nélkül nincs változás, változás nélkül nincs élet”.
El kell engednetek mindent, mert akkor nem tudtok az élet áramlásában részt venni. A ragaszkodás, a birtoklás nagyon jó talaj ahhoz, hogy megéljétek a veszteséget. Nem birtokolhattok semmit ebben a földi létben sem, hiszen semmi sem a tiétek! Mindent csak kölcsönkaptatok. Mondhatni „bérlitek”, mint egy díszletet egy színdarabhoz.
Szeretném még folytatni gondolataimat…
Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya 
„Merj bátran kérdezni! Kérj és kérdezz, hogy taníthassalak, vezethesselek. Bármi, ami foglalkoztat, ami által jobbá, szeretetteljesebbé és boldogabbá teheted életedet. Kérlek, kérdezz, hogy segíthesselek! Legyen ez a kérdés önmagaddal, élethelyzeteiddel, vagy változásaiddal kapcsolatos. Várok rád. Gondoskodó szeretetem áldásával: Szűzanya”
/Üzenetet átvette: Kati mama/
